Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Kralovánszky Alán: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján
a Győrbe vivő; a Kiskecskeméti Esztergomba; az Attila utcai Lovasberénybe, a Sóstói, valamint a Kanizsai úti, Maroshegy I.-i temetők pedig az Űrhidára, Siófokra, valamint Pécsre vezető úthoz igazodóan helyezkednek el. E temetőrészek adatai alapján a hirtelen megnövekedett számuk (8 lelőhely) egyszerre történő megindításuk (X. sz. utolsó harmada), az Árpád-korban megszülető és máig is élő útvonalakhoz való következetes igazodásuk alapján csak arra gondolhatunk, hogy tudatos és tervszerű, egyszerre végrehajtott elképzelést tükröznek.43 A temetkezésekhez kapcsolódóan még egy közvetett adatot kell érintenünk. Tudjuk, hogy Géza fejedelem a mai püspöki székesegyház alatt a középkori Szent Péter templom elődjében került eltemetésre. Ez azt jelenti, hogy a Belvárosban, annak is a legmagasabb pontján, 997-ben már állt egy templom.44 Településre vonatkozóan egyetlen hiteles régészeti adat áll rendelkezésünkre. Az 1965-ben végzett Szabadság téri ásatásnál olyan kőrakásos tüzelőhelyek, vízelvezető, földbeásott csatornák, szemétgödrök kerültek elő, amelyek a kerámiai és a rétegtani adatok szerint a X. század 2. feléből származnak, s amely települési rész valószínűleg a már említett 997—1000 előtt vagy közötti időben végzett templomépítéssel függ össze. Ugyanitt még egy települési adatsorral rendelkezünk. Előkerült a Prépostság 80 cm széles I. számú kerítésfala; illetve a bazilikái bővítés során szükségessé vált, az előbb említett kerítésfal mellett 90 cm-re annak újraépítése és két kapuval történő ellátása és a XI. században stratégiai céllal épült 120 cm széles és 5 m-ként szögben megtörő falszakasz. 4. Mivel az adatokból úgy tűnik, hogy az útvonalak igen fontos szerepet játszottak Fehérvár esetében, mégegyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy a római korból átvett örökségként a K—Ny-i főirányú nemzetközi út a város alatt haladt el, a Velencei-tó északi partja — Székesfehérvár—Kisbasarét dűlő—Táci úti repülőtér nyomvonalán. A város alatt délen a mai Sárkeresztúri úttal egybeesőén metszette át ezt a K—Ny-i főútvonalat az É—D-i irányú másik főútvonal. Ennek elsőrendű oka az, hogy a várostól nyugatra a Sárvíz mocsaraiba nem lehetett bevezetni az utat, azt ki kellett kerülni. Ehhez a két főútvonal találkozási sávjához igazodott a honfoglaló magyarság első megszállása. Ezt a főútvonali csomópontot helyezték át a régitől északabbra, 3 km-re a mai Belváros területére akkor, amikor ugyanitt megjelennek az első települési és temetkezési nyomok a X. század utolsó harmadában. Ekkor alakul ki kifinomítottabb formában egy érzékenyebb úthálózati érrendszer, amely a középkoron át még napjainkban is működő utakat jelentik. Ily módon egy rendkívül sajátos alaprajzban, nem egy pontban kerültek átmetszésre az utak, hanem e metszőpontot egy közel 1 km hosszú, egyetlen úttá alakították át úgy, hogy É-on levő egyik vége (a mai Dózsa György tér) sugarasan gyűjtötte össze Győrből, Esztergomból, Lovasberényből és Budáról jövő utakat. Mint egyetlen út haladtak ezek tovább a Belvároson át a Március 15-e utcán és a mai püspöki székesegyház dombja alatt megrekedve, a Városi Tanács épülete előtt hirtelen szögben kettősen megtörve tovább a Liszt Ferenc utcán át és a Piac térre kilépve újból sugarasan válva szét Várpalota, Űrhida Siófok, Pécs, Dunaföldvár irányába. Az északi útgyűjtő út vonala a Budai kapun (Gagarin tér), a déli pedig a Palotai kapun (Liszt Ferenc utca, Piac tér találkozása) lépett be, illetve távozott a városból. A közbeeső egyesített utat ragyogóan lehetett ellenőrizni. 43. V. ö. KRALOVANSZKY A.: Velence község op.cit. 231—32. 44. PAULER GY.: A magyar nemzet története szent Istvánig (3p. 1901) 195. A krónikás adatát, amely szerint Géza fejedelem a Péter és Pál templomban volt eltemetve, Pltz Jenő azonosította a mai püspöki székesegyház elődjével. FITZ J. : Adalékok Székesfehérvár középkorához. Fehérvár 1(1955) 66. 15
