Kralovánszky Alán (szerk.): Székesfehérvár évszázadai. I. Az államalapítás kora - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 13. (Székesfehérvár, 1967)
Horváth János, ifj.: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése az írásos források alapján
másodfejedelem előtt egy égő fáklyát hordoztak,51 amelynek fényét, ragyogását egy eléje tartott tükörszerű pajzs a gyulára és a seregre visszavetítette. A gyula tehát, mint méltóság valóban .fényes, ragyogó’ illustris: a magyar fehér szónak a rokonnyelvekben megmaradt .ragyog’jelentése.52 Mindez azért bírhat jelentőséggel a fenti probléma szempontjából is, mivel Árpád fejedelem az újabb kutatások valószínű eredményei szerint maga is gyula, azaz másodfejedelem volt a Kurszán nevű főfejedelem mellett.53 Árpádnak pedig a szálláshelye a Krónikák szerint is (Székes)-Fehérvár közelében volt.54. A .fehér » fényes, ragyogó >> nemes, előkelő jelentésű jelzők a magyar, és esetleg más népnevek mellett tehát esetleg ez utóbbi módon is létre jöhettek.5 4/a A felhozott szövegek alapján és a fentebb tárgyalt adatok összefüggésében tehát el kell ismernünk, hogy a nép- és város-nevekben előforduló fehér-fekete jelzők különféle okokra (égtáji orientáció, lószín-nevek, esetleg egyéb) vezetendők vissza. A magam részéről mégis ezeket a jelzőket, — esetleg másodlagosan is — több esetben a méltóság és rangkülönbség kifejezőjének vagyok hajlandó tartani, amellyel még a törzs-kötelékben élő népek a többi törzs feletti kiválóságukat, előkelőségüket óhajtották kifejezésre juttatni. Természetesen ezzel nem áll ellentétben az, hogy egyes esetekben az ilyen földrajzi nevek, mint pl. Fehéregyház, Fehértemplom, a kőből és mészből épült templom fehér fala miatt jöhettek létre. De még ezeknél is közrejátszhatott — a túlnyomóan fából épült templomok korában —, hogy a kőből épült templom a dolog természeténél fogva előkelőbbnek, erősebbnek, rangosabbnak tűnhetett. Az elmondottakhoz talán szabad még annyit hozzátenni, hogy a Fehér-vár típusú helynevek csak valamilyen törzsszövetségben élő, vagy ennek emlékét még elevenen érző népben jöhettek létre, mégpedig a törzsszövetségben legelőkelőbbnek tartott törzs szálláshelyének, vagy a fejedelem szállásának a jelölésére. Jellemző, hogy a későbbi időben ilyen típusú helynév nálunk nem is jön létre. Ezek a törzsszövetségi központok, székhelyek azután, amikor a törzs-szövetség felbomlik, s a többi törzs már nem hajlandó az egyik törzs, vagy törzscsoport vezető szerepét elismerni, ilyenfajta névtípusok nem kelekezhetnek többé, sőt az addiginak is megszűnik székhely jellege, mert akkor a stratégiai szempontból fontosabb, védhetőbb hely válik majd központtá, székhellyé. Ez történhetett az Árpád-törzs esetében is Géza fejedelem idejében. Stratégiai szempontból kétségtelenül biztosabb, védhetőbb és központi fekvésénél fogva a támadásra is alkalmasabb erődítmény volt pl. Esztergom, ahol Géza fejedelem rendezkedett be. Ez a stratégiai szempontból biztonságosabb és központi fekvésénél fogva mindenképp célszerűbb erődítmény lett az Uruszág központja, székhelye, a világi, politikai hatalom és az egyházi organizáció központja hosszú időn keresztül, míg Álba az Árpádház központja és elsősorban temetkező helye. Amilyen mértékben azonban a királyság intézménye megerősödött, és a hagyomány ereje kötelezővé, sőt hovatovább jól kiszámított politikai kényszerré vált, olyan mértékben erősödött a .székhelynek’, Fehérvárnak és Esztergomnak ez a speciális kettős arculata. Nem tarthatjuk pl. véletlennek, hogy Géza fejedelem, majd Imre herceg és István király Székesfehérváron történt temetkezése után, amikor I. 51. Vö. PAIS D. jegyzeteit Anonymus szövegéhez. SSRH. I. 68. 52. BÁRCZI G.: op.cit. 53. GYÖRFFY GY. : Kurszán és Kurszán vára. Budapest Régiségei 16 (1955) 15. 54. Chron. c. 28. (SSRH. I. 290): ...Árpád... castra fixit in monte Noe prope Albam, et ille locus est primus, quem Arpad sibi elegit in Pannonia. Unde et civitas Alba per sanctum regem Stephanum, qui de ipso processit, fundata est ibi prope ... 54/a Az Ostrogothi népnév pl. GERCKE—NORDEN : Einleitung in die Altertumswiss. (Berlin, 1912) III. 232. szerint „ragyogó, fényes”-gót-ot, a Vesegothi, Wisigothi népnév pedig „bölcs”-gót-ot jelent. Vö. J. CALMETTE: Le monde féodal (Párizs, 1946) 38. 110
