Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)
motívumtól eltekintve, a kastély egyszerű tagolású, egyenletes ritmuséi volt. A földszint itt — a kerttel való minél könnyebb és elválaszthatatlanabb kapcsolat érdeikében a fontosabb, magassága is főszintté emeli. Téglány alakú, magas ablakai könyöklőn ülnek, s finom részletképzésü szemöldökpárkány koronázza őket. A második szintet jelentő emelet alacsonyabb a földszintnél, kisebb és csupán keretezett ablakai végigvonuló könyöklőről emelkednek, felettük sávval bővített, teljes párkány hordozza a zárópárkányzatot. Az erős, vízszintes hangsúly, amit a párkányok képviselnek és amit az emelet alacsonyabb volta is fokozott, még jobban kiemelte a földszint ablakainak, főleg azonban a középső oszlopcsarnoknak karcsúságát, lendületes magasbatörését. A főhomlokzat oldalrészeinek tagolása ismétlődik a 14—14 tengelyes oldalhomlokzatokon azzal az eltéréssel, hogy a főhomlokzat széleihez csatlakozó 3—3 tengelyt, valamint a középként kezelt 8., 9., 10. tengelyi enyhe rizalitban kiemelte, nyilván, azért, hogy a hosszan elnyúló szárnyak egyhangúságát feloldja. A zárt épülettömeg a maga, szinte geometrikus egyszerűségű tömbjével, a fal és a nyílások jól eső aránya és ritmusa, a gondosan megmunkált részletek, a súlyos és levegős részek szerencsés egymástfokozása, végül a kastély magától értetődően biztos és szerencsés tájbahelyezése azok az esztétikai alapok, amelyek az immár érett mester e művét a hazai klasszicizmus csúcsára emelik. Az egyszerűségében jelentkező szépség, a finom arányok előkelősége, épület és táj megkapó együttese oly magas művészi fokon valósítják meg a kastély új típusát, mint aminőre ritkán találunk pédát. Ha azt keressük, miben áll a kastély múltból átvett típusának átfogalmazása, hogy újat, s mégis a főúti követelményeknek megfelelőt alkosson az építész, mindenekelőtt a természettel való kapcsolat közvetlenségére, az elvonulásra alkalmas magány tervezett és ápolt kertben való megvalósítására kell mutatnunk, amely a nemes előkelőség emelkedett megfogalmazását, egyben lakályosságot és kényelmet is biztosít. Mindannak a társadalmi követelménynek a teljesítését tehát, amellyel építtetője — tudatosan vagy ösztönösen — vele szemben fellépett. Nem meglepő, ha ez az alkotás szorosabbra fűzte még a nádor és kedvelt építésze közötti kapcsolatot. Pollack Fejér megyei alkotásainak szép sorozata — amelyet most áttekintettünk — a tekintetben is érdekes tanulságokkal jár, hogy a mester foikról-fokra emelkedő, a múlttól elszakadó és a hazai klasszicizmus előbb korai, majd érett fázisának megoldását mutató példákat mutat, közvetlenül addig a magaslatig vezet minket, amelyen majd a röviddel utóbb meginduló nagy pesti középületek, a régi Vigadó és főleg a Nemzeti Múzeum épülete, emelkednek. 16
