Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)

középmotívum kiemelését is szolgálja — hatásosan fejezi be az oldalszárnyak homlokzata, amely különösen gazdag és hatásos — bár erősen síkbantartott — kiképzést kapott. A földszinten tág és süllyesztett falmezőben keretezett és erőteljes szcmöldökpárkánnyal koronázott ablak, felette lunettában sugaras-napszerű díszítés, amelynek térkitöltő jellegén kívül talán jelképes tartalma is volt. A hangsúlytalan oldalhomlokzatok nyílásritmusa és ablakképzése általában megfelelő a most említett udvari homlokzatnak, mint egy pihentető átvezetést biztosít a hangsúlyos és ünnepélyes, kertre néző főhomlokzathoz. A kerti főhomlokzat (13. kép) finoman mérlegelt ötös tagolást mutat. A szélső 3—3 tengely — szélességének mintegy harmadával kiemelkedve — rizalitot alkot, míg a középső 5 tengelyt kétszeresen nagyobb kiülésű, hatoszlopos, levegős oszlopcsarnok, szélein elhúzódó lépcsősor vezet fel e levegős oszlopcsarnokhoz, amelyet függő konzolsoros oromzat koronáz. E középső, nagyon ünnepélyes és monumentális főmotívumot 5—5 tengelyes, díszítetlen és hangsúlytalan épületszárnyak vezetik át a 3—3 tengelyes, az udvari homlokzaténál díszesebb, hangsúlyosabban képzett sarokrizalitokhoz. Az egész homlokzat ilyképp

a C a bbbbb BBBBB bbbbb a C a

ritmust ad, egyenletesség és változatosság jóleső kettősségét. A kerti rizalit (14. kép), amelynek oldalhomlokzatai is az udvarival azonos képzésűek — szélső rizalitjainak eme megoldása teszi lehetővé a jobb sarokban elhelyezett, ovális alaprajzú, átlós tengelyeiben félkörívű fülkékkel bővített, tükrökkel borított, finom képzésű díszterem elhelyezését, amely nem az épület központi magjában, hanem rejtett és mégis kiemelt részében kapott helyet olyképp, hogy teljesen elzárható legyen a körbefutó belső folyosó közlekedési vonalától és mégis mindenhonnan kényelmesen megközelíthető. Nyilván a szabadkőműves ülések számára külön gonddal tervezték meg a titokzatossággal még fokozottan ünnepélyes elhelyezést, amelyet ez az alaprajz kiválóan oldott meg. A díszterem változatos falmenete, enyhén egymásba ívelő magassági és szélességi kiképzése arra vall, hogy mesterünk már teljesen kiérlelte, a maga számára átalakította a barokk e kedvelt — eredetileg centrális — térformáját. A finom részletképzés, a jóleső térhatás, az a biztonság, amellyel a változatos képzés elemeit egymással relációba hozza, érett, biztos alkotóképességű mesterre vall. A fülkés belső tér későbbi műveiben csak a pesti Festetich-palotánál fordul elő, valamint szerényebb megoldásban, hangsúlytalanabb elhelyezésben az alcsuti nádori kastélynál.

A dégi kastélyhoz közel eső, úgynevezett kis kastély, feltehetően vendégház és személyzeti lakhely, 19 tengelyes, nyugodt homlokzata

13