Zádor Anna: Pollack Mihály Fejér megyei működése - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 12. Tanulmányok Fejér megye művészettörténeti topográfiájához 1. (Székesfehérvár, 1967)
Pollack nem a helyszínről, hanem Pestről irányította az építkezést, amelyen helyette Glass mester felügyelt és dolgozott, például a kápolnán is. Lehet, hogy egy megkésett barokk mester — esetleg a székesfehérvári Riedel — készítette az 1800-as évek elején az eredeti épülete’:. Ezt is csak a további kutatás tisztázhatja majd. Az épület a háború alatt igen erősen megsérült, nemrég lett nagy gonddal helyreállítva.10 Nagyjából e művekkel egykorú, de nemcsak ép fennmaradása, hanem művészi igényessége miatt is fontosabb műve mesterünknek az egykori dégi Festetich-kastély, amelynek szerzőségét nemcsak család’ hagyomány, hanem jelzett tervek is bizonyították.11 A kastély 1815—1819 között épülhetett, azaz mielőtt Pollack a pesti Festetich-palo'ára megbízás : kapott volna. Sőt az építkezés hosszan elhúzódó és megbízó és építész jóviszonyát sejtető menete arra mutat — miként a már idézett 1819-beli levél is —, hogy ez a munka megelőzte a pestit. A dégi kastély kiváló tájbahelyezése. impozáns épület-tömege, nagy méretei, művészi szépsége nemcsak a megye, hanem a klasszicizmus hazai művei között is elsőrangú helyet biztosítanak ez alkotásnak. Bizonyos alaprajzi sajátosságok arra engednek következtetni, hogy e téren az építtető kívánságai voltak irányadók. Ismeretes, hogy az építtető, Festetich Antal, lelkes szabadkőműves volt, aki nyilván gyűléseit is itt rendezte, később itt tárult a levéltár. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a mozgalom a XIX. sz. elejének Magyarországán a szabadgondolkodásnak és emberiességnek a képviselője, és korántsem tekinthető olyan hátráltató jellegűnek, mint mondjuk 100 évvel később. A dégi kastély az udvar felől U alakú kiképzést mutat olyképp. hogy a középső, kétszeresen kiemelt és homlokoldalán falpillérek közé helyezett két dóroszlopos, hangsúlyos és oromzattal fedett rizalit cgyútta') a felhajtót és olyan előcsarnokot foglal magába, amely felerészben az épülettest mélyébe nyúlik (12 kép). Ilyképp rizalit és épülettest, levegősoszlopos külső és zárt belső elválaszthatatlan egységet alkotnak. E hangsúlyos középrészt 4—4 tengelyes oldalrészek veszik közre, amelyek övpárkányon ülő ablakai egyenletesen szerényen keretezettek, azzal a különbséggel, hegy a földszint — a főszint — ablakai egyharmaddal magasabbak az emelet ablakainál. Ezekhez az összekötő szárnyakhoz merőlegesen csatlakoznak kétoldalt az udvart keretező oldalszárnyak, amelyek ugyanolyan hosszban, mint az összekötők, azzal azonos kiképzésűek. Az utolsó tengely alig észrevehetően kiemelkedik, ezzel is jelezve, hogy új rész kezdődik és e kiemelt, sarkain sávozott — rész közepén helyezkedik el az egyébként a többivel azonos képzésű ablak Ezt a teljes egyenletességet és egyszerű dísztelenséget — amely a 12
