Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)
A változást a Velencei tó halászai is megérezték. Most már érdemes lett Pestre szállítani a halat vizes hordókban. És míg 1851-ben a káptalani birtokon a varsás halászat teljes évi bérlete 373.80 korona, tehát az egész tavon kb. 700 korona, 1897-ben már maga a káptalan 5803 korona bért kapott, 1903 óta pedig minden évben legalább 6000 koronát.20 Ezek a körülmények bírhatták arra a káptalani víz bérlőjét, hogy 1888-ban a Balatonról hozasson néhány halászt, s ezek által lendítse fel a tó halászatát. A Balatonon néhány évtizeddel előbb megindult már a fejlődés azzal, hogy a pesti Singhoffer Mátyás halászmester tiszai és tolnai halászokat hívott ottani bérletére.21 A Velencei tóra érkező Salabert, Márk, Velegi és Vámosi nevű halászok — ma is élő halászcsaládok — megpróbálkoztak szárnyas dobvairsával, de ezzel nem értek el lényeges eredményt. Annál nagyabb sikere lett a cérnahálónak. Ez a balatoni eresiztőhálászat helyi viszonyokra alakított változata. A Balatonon a XIX. sz. legelején honosodhatott meg német hatásra, és az 1900-as évek elején a Balatoni Halászati Rt. megalakulása szüntette meg.22 A balatoniak 16-os és 12-es cérnát használtak pontyra, s a hálót pótásra készítették. Ennek hatására a helybeliek keszegre és kárászra 6U-as és 50-es cérnából 25—30 mm-es aprószemű hálót kötöttek. Az 1914 nyarán fellépett halpusztulás után évekig alig volt kárász, ezért a kisszemű hálót elhagyták, helyette 30, 50, 60-as cérnából is kezdtek pontynak való hálót kötni. Ez nem olyan tartós, de kifizetőbb, mert a hal nem látja, jobban belemegy, azonkívül a vékony háló ragadósabb, jobban belegabalyodik a hal. A pótás cérnahálót mégis kezdték elhagyegatni. Egyik oka: drágasága, másik, hogy a hal kezdte megszokni a szerszámot és kikerülte. Ehhez járult, hogy a 20-as évek végén, 30-as évek elején elszaporodtak a tavon a sporthorgászok, sokuknak motorcsónakja is volt, és sötétedés után gyakran felszedte a csavar a hálókat. 1935 után a fenti okok miatt majdnem teljesen megszűnt a cérnaháló használata. A halászoknak nem. volt pénzük a hálókat jelzőlámpákkal ellátni, ezért minden éjjel néhány véget összetéptek a motorosok. Az állandó konfliktusok eredménye az lett, hogy a halászok nagy része abbahagyta a cérnázást. A cérnaháló megjelenésével a hajók is némileg módosultak. Edd'g a varsázás, szigonyozás a nádasokban folyt, ehhez pedig nagyon alkalmas volt a keskeny deszkaladik, melynek nincs habvágója, sem evezőtartó kolompja, mely a nádba beleakadna. Szükség sincs rá, hisz a nád közt nincs erős hullámverés, evezni pedig nem lehet a szűk sikátorokban. A cérnahálót azonban a tisztásokon keli elengedni, a nyílt vizen pedig jobb és gyorsabb az evedző. Balatoni mintára téhát kolompot szereltek fel, s megtanultak két vágóval evezni. A hajó méretét is növelték és habvágó lécet szerelték feli, nyilván a tisztásokon várható erősebb hullámzás miatt. Míg azonban a Balatonon a kolomp a portára (az oldal 23
