Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 6. (Székesfehérvár, 1958)
felső pereme) van. erősítve, a velenceiek a hajó oldalához belülire szegezik azt. Az evedző pántos és beakaszt'ható megoldása hasonló a balatonihoz. Érdekes hogy a hálós hajókon már korábban is volt kolomp, de az evezőt gúzs (kötél hurok) tartotta.23 Nyilvánvaló, hogy ezt az átalakítást a balatoniak hajói alapján végezték, mert ma már a hálós hajókon is ezt a megoldást találjuk. A cérnaháló mellett az első világháború végéig, ha nem Is általánosan, de használták a vejsze különböző formáit. A háború végére azonban a régiek tönkrementek, az öregek már nem bajlódtak újak készítésével, a harctérről 'hazatérő fiatalok pedig jobbnak tartották a varsát, mert az mozgatható. A 30-as években egy újabb balatoni bevándorló még próbálkozott vejszével, de eredménytelenül. Közben a víz népesebb lett, elszaporodtak a sporthorgásizok és strandolok, akik könnyen hozzáférhettek a vejszékhez, s ha nem is rosszindulatból, de kíváncsiságból megnézték és nem egyszer tönkretették. A szárnyasi varsa 1912-ben jelenik meg először a tavon. A bérlő egy apatini halászt hozatott, Plesch Ignácot, hogy fejlessze a halászatot. Plesch előzőleg a tatai tógazdaságban dolgozott, most Velence községben telepedett le. Fix fizetést és ingyen szerszámanyagot kapott. Egyesek szerint hárem, mások szerint ötkarikás szárnyas varsákat használt. Abban megegyeztek az adatközlők, hogy varsáinál a vörcsök a csúcsba volt kötve. Ez pedig azzal a hibával járt, hogy ha nagyobb hal kimozgatta a vensekarót, a vörcsök kifordult, és a hal elmenekült. A bérlő csalódott, mert Plesch a fizetését sem kereste meg. Hamarosan tovább is ment. Lehet, hogy valóban rossz halász volt, de az is lehetséges, hogy nem volt elég ideje a vizet kiismerni. A szárnyas varsa 1927-ig nem is honosodott meg. Akkor a soroksári Dunáról jöttek a tóra halászok. Előbb Prédák Ferenc és Juhász András érkezett Gárdonyba Majos községből. Felismerték a lehetőségeket, és pár hónap múlva hívásukra követte őket a két ráckevei Szőke testvér. Ők már fejlett szerszámkészlettel jöttek. Előzőleg 10 évig — mint mondták — „tanulmányúton’’ voltak az ország összes halászó vizein. Ezekben az években országszerte nagy halászvándonlás figyelhető meg, oka pedig az, hogy a nagybérlőrendszer kialakulásával sok halász kiszorult régi vizéről', s kénytelen másfelé megélhetést keresni.2* Szőkéék ötkarikás, kétvörsökcs, egyterelős varsával kezdtek dolgozni. Ezek belső vörcsökje már az utolsó karikához van kötve. Ilyeneket már a Dunán is használtak. Ráckevére a 90-es években került az Aldunáról, de a 20-as években is jártak ott naigybaracskai halászok, akik fejlettebb varsákat honosítottak meg. A két Szőke szárnyas varsával annyi halat fogott, mint a helybeliek 20—25-en, akik fejenként 40—50 sapkavarsát használtak. Most ütközött 24
