Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból 1932 decemberében, amikor a szegedi Fészek Klubban megnyílt az árvíz, azaz a város újjászületésének évfordulójára szervezett kiállítás, az akkor még Bethlen Gábor Kör tagjainak munkáit - Buday fametszeteit, Hont színpadi terveit és Kárász fényképeit - is bemutatták (Lengyel, 1932). Bajkay Éva Kárászról szóló tanulmányában meglepetten konstatálta a tényt, „Döbbenetes, hogy az életút egészéből csekély négy esztendő alatt született meg ez a maradandó eredmény Németországban és Szegeden" (Bajkay, 1987: 70). Szintén ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a másik Szegedről indult, a Bauhaus szellemiségét alapvetően meghatározó Moholy 1925-ben a Bauhaus Bücher sorozatban megjelent könyve, a Festészet, fényképészet, film új szemléletével milyen szerepet játszhatott Kárász anyagkísérleteiben is (Bajkay, 1987: 71). Kárász Judit magáévá tette az agrársettlement mozgalom elveit és fotografáló tudását ennek szolgálatába állította. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma és Kárász Judit együttműködésének fontos állomása volt az 1933- as Szegedi Hét eseményeinek keretében megrendezett 75 kilométer a városból a tanyára című szociofotó-kiállítás a Kárász utca 15. szám alatt (A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, 1933). A kollégium az anyagot külön szociofotó-képeskönyvben is szerette volna megjelentetni 1933. január folyamán a könyvsorozat nyolcadik darabjaként.14 A magyar szociofotó történetének jelentős alakjaként ismert Müller Miklós nem volt tényleges tagja a Szegedi Fiatalok mozgalmának. A szegedi egyetem joghallgatójaként igen korán - szinte az alakulás pillanatától - felfigyelt a kollégium széles hatósugarú aktivitására. Először Radnótival, majd Ortutayval, Barátival, Budayval került barátságba. Annak ellenére, hogy ekkor már Kárász Judit számított a csoport fotósának, a náluk három-négy évvel fiatalabb Müllert is megbízták feladatokkal, hiszen a fotográfus következetesen kereste is a kapcsolatot Buday Györggyel. Ahogyan ő fogalmazott: „Annak idején pl. az első szegedi szabadtéri játékok fotóit - Mascagnit és az énekeseket, Serly Tibort stb. s a Hont Feri által rendezett Az ember tragédiáját is én csináltam" (Lengyel, 1989: o.n.; 32. jegyzet). Több kiváló fotója készült Budayról, Ortutayról és Radnóti Miklósról, akivel egy albérletben is lakott. E képek a Radnóti-ikonográfia fontos darabjaiként maradtak fent az utókorra (Lengyel, 2017:47). Müller szegedi korszaka rövidnek tekinthető, hiszen 1936-os diplomázása után a Kollégium legtöbb tagjához hasonlóan ő is elhagyta a várost. Rövid időre viszszatért szülőhelyére, Orosházára, közben tartotta a kapcsolatot Budayékkal, hiszen tele volt kiállítási és kiadvány-tervekkel. 1937-ben Féja Géza Viharsarok című szociográfiájának a borítójára került egyik kubikust ábrázoló képe (Lengyel, 1988: 425). „A könyv címlapjául az egyik képemet választották, ami egy mezei munkás meztelen felsőtestét ábrázolta, amint egy talicskát tol. A fényképen csak a felsőtestet és a férfi erőfeszítésének vad kifejezését lehetett látni. A könyv szenzációként keltett az országban; bombaként hatott az emberek lelkiismeretére" (Müller, 1994:49). Ugyaneb66
