Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Nátyi Róbert: Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból
Nátyi Róbert Szeged képzőművészete a XX. század első felében európai fókuszból ben az évben jelent meg Ortutay Gyula: Parasztságunk élete című kötete, szintén az ő reprodukcióival. 1938-ban Müller is elhagyta Magyarországot, Párizsban egy ideig Robert Capa és Brassai támogatták, majd Tangerben, később Spanyolországban élt, ahol a hispán kultúra egyik legismertebb fotográfusává vált. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával kapcsolatban vezetőjüknek, Buday Györgynek a szegedi grafikusi működésére is ki kell térnünk. A kolozsvári születésű Buday már a Tisza-parti városban, jogászhallgatóként, 1929-1930 körül kezdett a fametszéssel foglalkozni, felismervén a technikában rejlő aktív társadalmi célú lehetőségeket, miközben a szegedi egyetemisták Bethlen Gábor Körének vezetője volt (1927-1932). Illusztrátori tevékenysége 1930-tól vált programszerűvé, amikortól évente jelentek meg a Szegedi Kis Kalendárium füzetecskéi (1938-ig), melyekben stílusának érlelődési folyamatát is nyomon követhetjük. A hatalmas, gazdag oeuvre-nek tulajdonképpen meglehetősen kicsi, de fontos része köthető Szegedhez. Buday meglepően gyorsan, egy-két év alatt rátalált sajátos, egyéni útjára, hiszen a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának első kiadványaként megjelent Boldogasszonybúcsúján (1931) már grafikusi arzenáljának teljes vértezetében lépett színre (Nátyi, 2017a). Még abban az esztendőben A Magyar Bibliophil Társaság az év legszebb könyve kitüntető díjjal ismerte el a füzetet. Az 1931-ben kiadott Boldogaszszony búcsúja tói az 1936-os római ösztöndíjig jóformán öt esztendőre szűkül ez a periódus. Ebben az időszakban indítja el a Szegedi Kis Kalendárium sorozatot, készülnek el metszetei Arany János Balladáihoz, majd a Székely népballadákat illusztrálja, továbbá több más munka mellett fametszetekkel díszíti Sík Sándor Advent című szavalókórus-drámáját, illetve Radnóti Miklós Újhold című verseskötetét is. 1935-ben kinevezték az egyetem grafikai lektorának. Ekkor már dolgozott Az ember tragédiája illusztrációin, illetve még ugyanebben az évben a gyomai Kner-nyomdában elkészült Buday és Ortutay újabb közös kötete, a Nyíri és rétközi parasztmesék is. Ahogyan a bevezetőben említettem, Buday György művészi tevékenységéről a mai napig nem készült monografikus igényű összefoglalás. Az 1950-es évektől ugyan számos munka született a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának történetéről, melyben természetesen a szerzők kitértek Buday vezető, szervező szerepére is, de ezekben művészi pályájának kérdéseit csupán érintették (Csapiár, 1967; Miklós, 2011; Vajda, 2012). Jó példa lehet mellőzöttségére, hogy az 1936- ban a Collegium Hungaricum ösztöndíját elnyerő művészre a római iskolával foglalkozó művészettörténeti irodalom sem fordított kellő figyelmet. Az Urbsban töltött szakaszra vonatkozóan a kutatók voltaképpen nem számoltak ottani működésével. P. Szűcs Julianna a témáról írt monográfiájában a szövegben sem ismerteti munkásságát és egyetlen reprodukcióval sem szerepel, mindösszesen a függelékben közölt ösztöndíjasok listáján kapott helyet neve (P. Szűcs, 1987: 123). Pedig a Collegium Flungaricum kurátorának, az iskola spiritus rectorának, Gerevich Tibornak (1882-1954) külön elképzelései is voltak Budayval kapcsolatban. A jeles művészettörténész, nagy respektussal rendelkező kultúrpolitikus nemcsak kapcsolatrendszerének kiépítésében segédkezett, hanem Buday korábbi grafikái alapján a monumentális műfajok, a freskófestés irányába igyekezett terelni őt. 67
