Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tomka Béla: Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban
Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban Tomka Béla sétálni. A sikerek alapvetően összefüggnek a jelzett történelmi örökséggel, de a városi igazgatás, a várostervezés és a jóléti állam tudatos erőfeszítéseivel is a 20. század során (Kaelble, 2006: 33-44). Az európai városfejlődés ezen trendjei Szegeden is érvényesültek a 20. század első évtizedeiben, hiszen a belváros kétségkívül komplex funkciókkal rendelkezett: az oktatási, kereskedelmi, szakrális, közigazgatási és más funkciók egyaránt nagy változatosságban jelen voltak itt. A második világháború után a kereskedelem koncentrációja és pusztán elosztás-jellege miatt ez a sokszínűség csökkent valamelyest. A rendszerváltozást követően ellentmondásos tendenciák bontakoztak ki ezen a téren: a kereskedelem impulzusokat kapott, s diverzifikálódott, ugyanakkor az ezredfordulótól a belváros kezdte elveszíteni kereskedelmi potenciálja egy részét. Azzal, hogy a nagyobb áruházak és bevásárlóközpontok a város külső részein épültek meg, s így a vásárlóerő jelentős részét elszívták a belvárosi üzletektől, utóbbiak kezdtek leromlani és megszűnt a boltok diverzitása, melyben minden fontosabb árucsoport képviselve volt. Az 1990-es években megnyílt színvonalas üzletek helyét növekvően kínai boltok és más kevéssé igényes egységek vették át, vagy jobb esetben vendéglátóhelyek nyíltak helyettük. E folyamat a kereskedelem globális átalakulásának trendjébe illeszkedik, ezért megállítása és visszájára fordítása nem egyszerű feladat. 4. A városigazgatás nagy szerepe Az európai városok több eddig tárgyalt sajátossága összefügg egy további jellemzővel: a városigazgatás rendszerint nagyobb hatékonysággal működött a 20. századi Európában, mint más kontinensek nagyobb településein. Az Egyesült Államokban vagy Japánban a gazdasági érdekek - például telekspekuláción keresztül - jóval inkább befolyásolták a városok szerkezetének és más jellemzőinek alakulását, mint Európában. Itt a várostervezésnek már a 19. században látványos példáit láthatjuk - gondoljunk báró Haussmann tevékenységére Párizsban. A századelőn és a két világháború között még ambiciózusabb elképzelések születtek a kertvárosok vagy éppen a modern tömegközlekedés kiépítésére (Benevolo, 1994). A tudatos városfejlesztés igazi fénykora azonban a második világháború utáni évtizedekben jött el. Ekkor a világháború rombolásai Nyugat-Európában - például Rotterdamban - ki is kényszerítették az újjáépítés központi irányítását, a kommunista országokban pedig az állam, illetve a központi államigazgatás eleve nagy szerepet kapott a fejlesztési források elosztásában és a tervek kialakításában (French - Hamilton, 1979: 6.). Európa nyugati és keleti része egy sor elképzelésben osztozott, melyek egyes elemei már feltűntek a két világháború között is, de a második világháború utáni két-három évtizedben valósultak meg igazán. A kontinens mindkét felén egyaránt törekedtek a funkcionalitás előtérbe helyezésére, az ipari és lakónegyedek elkülönítésére, a laza beépítés megvalósítására, a motorizáció igényeihez való alkalmazkodásra. Az 1970-es évektől azonban - először Nyugat-Európában, majd jelentős késéssel Kelet-Európábán - kezdték felülvizsgálni ezeket az elképzeléseket: mind több helyen léptek fel a funkcionalitás 28
