Hegedűs Anita - Medgyesi Konstantin: A szegediség változásai (Szeged, 2020)
Tomka Béla: Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban
Szeged 20. századi városfejlődése európai kontextusban Tomka Béla egyhangúsága és a belvárosoknak a motorizáció érdekeinek megfelelő átalakítása ellen. Az új víziók nagy hangsúlyt fektettek a belvárosok történeti épületeinek megőrzésére, a gépkocsi-közlekedés helyett a lakóközösségek érdekeit szem előtt tartó megújítására, az emberi léptékek és a multifunkcionalitás megteremtésére, s természetesen a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére. Nyilvánvaló, hogy Szegeden több tekintetben megjelentek a bemutatott európai tendenciák, még ha nem is mindegyiket fedezhetjük fel. Az 1879-es árvíz utáni újjáépítés egybeesett a nagy 19. századi európai városrekonstrukciók időszakával. A két világháború között a kertvárosépítő igyekezet visszatükröződött a szegedi„telepek"- mint az Új-Somogyi-telep - kiépülésével, melyek persze jóval szerényebb adottságokkal rendelkeztek, mint a Nyugat-Európa számos városában kialakult ilyen övezetek. A második világháború után Szegeden is nőtt a központi kormányzat befolyása a fejlesztésekre, s a fentiekben jelzett városfejlődési tendenciák szintén hangsúlyosan megjelentek, gondoljunk a funkcionalitás szempontjaira a lakótelepi épületek esetében. Ez persze korántsem csak Szegedre volt érvényes a magyar városok közül, mint ahogyan az ellenreakció sem csak itt indult meg késéssel. Mindazonáltal a változás Szegeden nem volt olyan sürgető és éles, mint máshol: a belváros viszonylag jó állapotban lévő épületei, a népesség kis mértékű növekedése, s az, hogy a modern városszerkezet miatt a motorizáció meglehetősen hatékonyan kezelhető maradt, egyaránt csökkentették az ilyen nyomást. A nemzetközi városfejlődési trendekre és a lakossági igényekre is figyelő víziókra továbbra is szükség van. A mai szegedi városvezetés sajátos helyzetben találja magát, ha az európai tradícióknak megfelelően kívánja fejleszteni a települést. Ehhez egyfelől kedvező adottságokat teremt az, hogy az Európai Unió tagjaként a magyar városok közvetlenül részeseivé váltak az európai intézményrendszernek, s onnan jelentős forrásokhoz is jutnak. Másfelől több tekintetben olyan szűkebb, nemzeti intézményrendszer diktálja a feltételeket, mely nyilvánvalóan kívül áll az európai társadalomfejlődés tradícióin. Ez a probléma azonban egy másik előadás témája lehet. Felhasznált irodalom Ashworth, G. J. (1998): The conserved European city as cultural symbol: the meaning of thetext. In: Brian Graham (ed.): Modem Europe: Place, Culture, Identity. London: Arnold, 261-286. Bácskai Vera (2003): Várostörténet. In: Body Zsombor - Ö. Kovács József: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Budapest: Osiris, 243-257. Benevolo, L. (1994): A város Európa történetében. Budapest: Atlantisz. Blazovich László (szerk.) (2010): Szeged története5. 1945-1990. Szeged: Somogyi Könyvtár. 29