Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - Felföldi László - Gombos András: Adatok Apátfalva tánchagyományához - Táncos egyéniségek
Adatok Apátfalva tánchagyományához Burkus Marci bácsi, Kerekes Balázs, Gonda Balázs, Szakáll Bandi bácsi, Puskás Pista bácsi, Tisza?, ők voltak a legügyesebbek. Kerekes Márton felesége is jó táncos volt, szeretett énekelni is. Szívesen táncolt a fiatalabb lányokkal is - ahogyan ő mondta: őket jobban lehetett rakni, Mátó Manyival járta a legszívesebben. Marci bácsi kedvenc tánca a csárdás volt, mást nem is igen tudott. A marsban mindenki benne volt. Azt térden állva is járta. Asztalon, pádon is kijárta a lába. A kezével is rakta a lábát. Ez egy figura volt. A fia szerint apja ügyesebben táncolt, mint Kardos István. A mozgása sebesebb volt. Az apám egylépéses táncot csinált, nem a kétlépésest. Az apám nagyon ügyesen tudott táncolni... az egyik kezét hátratette. Nem mindig fogta a táncosát, ágy is szeretett nagyon táncolni. Magába. Ha táncosa volt, attól is mindjárt elmaradt. Elengedte és úgy táncolt. Rogyadoztatta a térdit, az egyik kezét hátra tette. Csapásolt is... Kasza is jól mozgott a kezében. Volt, hogy hatan szedtük utána. Az ugrásnak nemcsak a vonulás, mars változata élt itt, hanem táncolták azt táncban is, férfiak és nők egyaránt, sőt néha több nő táncolta, mint férfi. Gyűjtők nem nagyon jártak abban a régi időben. Amikor 1948-ban hazajött lakni a faluba [...] 1956-ban halt meg anyám. Akkor jött hozzá az a makói fiatalember (?), az sokat járt hozzá. Ő vett fel apámtól nótákat. Igazgató lett később aztán. A múzeumban. Él az tán még. Az sokat volt kint apáméknál." (Gombos András interjúja Kerekes Imrével, Kerekes Burkus Márton fiával.) Az apátfalvi táncos egyéniségek összevetve a dél-alföld más egyéniségeivel, Martin György a következőképpen fogalmazta meg véleményét: „Kiss Mátyás szólótánca a Dél-Alföld népi kultúrájának legértékesebb »táncleletei« közé tartozik. A tápai Ács György, az apátfalvi Kardos István és Kerekes Márton filmre vett szólótáncainak sorába illeszkedve gazdagítja az Alföld legjelentősebb férfitánc típusára, az alföldi ugrásra vonatkozó ismereteinket. A felsorolt kiváló táncos egyéniségek ismeretében szembetűnően mutatkozik meg a magyar néptáncok gyakran említett vonása: az individuális táncalkotás nagyfokú érvényesülése. Még egy szűkebb terület egyívású tánckultúráján belül is, sőt egyazon tánctípus azonos formakincséből is jelentősen eltérő egyéni táncalkotások képződnek."19 19 Martin György 1980,191-192. 459
