Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Szellemi kultúra - Felföldi László - Gombos András: Adatok Apátfalva tánchagyományához - A hagyományos táncok ápolása, újjáélesztése
Felföldi László - Gombos András A hagyományos táncok ápolása, újjáélesztése A hagyományos kultúra elemeinek újjáélesztése régi gyakorlatra megy vissza. Újabb, a történeti forrásokkal is jól követhető hullámait a 19. századi nemzetiségi, függetlenségi mozgalmak keretében élték meg Európa népei. Falvaink népét, köztük Apátfalváét is a 19. század utolsó harmadától érték el ezek a mozgalmak, amint a bemutatott forrásokból is láttuk. A hagyományok újjáélesztésének keretét és tartalmát, a mindenkori szocio-kulturális mozgalmak céljai határozták meg, s azok a politikai viszonyok, amelyek e mozgalmak hátteréül szolgáltak. Az apátfalvi táncok színpadi bemutatására először az 1930-as években a Gyöngyösbokréta Mozgalom keretében került sor. Az apátfalvi parasztemberek önazonosságát leglátványosabban kifejező (illetve annak vélt] lakodalmas szokások voltak az első műsor témái. Az 1939-beli bemutatására így emlékezik Kovács Lajosné tánctanár, a későbbi apátfali népi együttes vezetője: „Volt ott egy tanítónő, már meghalt. A Körmöczi Iduska. Ő volt a leányegylet vezetője. A Katolikus Leányegyletnek Akkor volt a Katolikus Fiúegylet, a KÁLÓT. Ők táncoltak, Iduska tanította őket. Az Iduska arra táncoltatta őket, hogy »Mén a kocsi, porzik az út utána ...«, meg »Szánt a babám ...«. Nem apátfalvit táncoltak. Nem vette figyelembe, hogy az öregek hogy táncolnak... Akkor voltak azok a mindenféle műtáncok... Amikor én táncmester lettem, az Intézetből is jöttek, akkor kezdtük el, hogy még az öregektől gyűjtsünk és tanuljunk. Iduskáék még akkor nem vették ezt figyelembe. A szokásokat játszották!’20 Az apátfalvi bokrétás csoport, amelyet Körmöczi Mártonná vezetett, nem jutott el a budapesti Szent István napi ünnepségekre, de a környékbeli: szegedi, makói társadalmi eseményeken fölléptek. Tevékenységüket a háborús események, majd a Bokréta Szövetség 1948-ban történt megszűntetése visszavetette. Az 1950-es évek elején a falusi népi együttesi mozgalomban a falu középgenerációját összefogó együttes újjáéledt. A „Pátfalvi lakodalmas" színpadi fölújítása és a másik jellemzőnek vélt szokás, a citorabál színpadra állítása néhány évre újra lehetőséget adott a mindennapi életben gyorsan változó és eltűnő szokások továbbörökítésére. Ehhez a Népművészeti Intézet instruktori tevékenysége is nagyban hozzájárult. A cél a szabad tánc megőrzése volt a színpad körülményei között is. 20 Gombos András 1998. július 20-án készült interjúja. Lejegyezte Gombos András. 460
