Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Vízimalmok
Tóth Ferenc A vámot a malom hombárjában tartották. Ebbe nyolcmázsányi is belefért. A söpredék a molnáré lett, a csirke kapta el. A malom leállítása a vitorla hosszúságú tiltóval történt. Minden bukornál volt egy-egy vendégoldal erősségű durong, stázsafa. A járáson keresztbe tett gerenda, a babura ki volt vésve, ebbe eresztették bele a strázsafát. A két deszkából összeszegelt tiltót a stázsafák tartották. A tiltó elvette a víz erejét, lenyomásával a malom megállt. Áradások alkalmával a malomkövet csavarral is leszorították, hogy a víz nyomását ne csak a vitorla tartsa. Áradáskor a molnár éjszaka is körüljárta a hajót, csáklyával elpiszkálta a giz-gazt, kotrót, pöszmötöt. A molnár minden javítást is elvégzett. A deszkát gödörfűrésszel vágták. Értettek a malomkő vágásához is. A fölső követ fölállították a kőpadra. Volt egy három col átmérőjű slájfli, ezzel csiszolták követ, amit előzőleg vörösfölddel bedörzsöltek. A vágás acélcsákánnyal történt. A kő csorbulását timsóval egészítették ki. Amikor a malomkő elkopott, a molnár kapuja elé, a járdába beépítették, ez mint valami cégér jelezte, hogy ott vízimolnár lakik. A malom tartozéka volt a vízi duda. Mint neve is sejteti, állandóan vízben tartották, hogy ne repedezzen meg. Öt-tizenöt centiméter átmérőjű, szélesedő fűzfaágból készítették, fűzfahánccsal szorították össze. A másfél méter hosszú vízi dudát esténként vették elő, a katonai szignálokat fújták el vele. Ez a síp nélküli hangszer nótára nem volt alkalmas. Esti csöndben Makóig is elhallatszott a hangja. Ha nem ment a malom, dalolgattak is: Szöged felöl gyün égy födeles hajó Húzza aztat tizenhárom sárga ló. Mindig mondják hajló, hajló, A galambom a ló hajtó, A galambom a ló hajtó, a kedves. Ha a tél kezdetén lent a hajóban befagyott a víz, fölkészültek a telelésre. Leszedték a vitorlát, az összekötő gerendákat, és mindkét hajót menhelyre - sarkantyú vagy kanyar utáni helyre - húzták, a tárhajót a házhajó elé kötötték. A molnár tél folyamán napjában kijárt a malomhoz, ha apadt a víz, beljebb támasztották a hajót, nehogy fölboruljon. A molnár teleltetési díja két köböl búza volt. Ha a tél végén az idő lágyulni kezdett, mindkét hajót kijegelték, ugyanis ha a jégzajlás nagy táblákban indult meg, a jég kárt tett bennük. 34
