Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Vízimalmok
Vízi élet Hosszú nyelű csáklyákkal lökték el a jégtáblákat. Tavasszal, amikor a jégtől kitisztult a Maros, összerakták a hajót. Előbb a három összekötő gerendát tették föl, majd a nagytengelyt, a hatvan küllőt és a deszkákat. Amikor jelentősen kezdett csökkenni a forgalmuk, csúvárt alkalmaztak, aki kocsival járta a községet, egyik utcán föl, a másikon le, és naponta összeszedte az őröltetni valót; a lisztet vagy darát másnap reggel vitte vissza. A ló nyakában csengettyű volt, ez hívta föl a figyelmet a csúvár közeledtére. A vámból négy rész volt a tulajdonosé, két rész a csúváré, kettő a molnáré. A molnár tehát felezte a keresetét a csúvárral. Marczika Sándorék24 a malmot 1200 forintért vásárolták, ami tíz hold föld árának felelt meg. Apátfalván 62 évig működött. Baksai ácsmester készítette Mindszenten tizenkét gazda megbízásából. Marczika Sándor molnár volt a vízimalomban, de a résztulajdonosoktól fokozatosan az egész tulajdonjogot megvásárolta. 1932-ben őröltek benne utoljára. A malom el volt öregedve, kicsi jövedelmet hozott, édesapja 1926-ban meghalt, ezért 1933-ban szétszedték, anyagát elosztották a testvérek között és föltüzelték. Az ember fölött is eljárt az idő. Nem hiába mondogatták: Hegyen hó, völgyön víz. Elromlott a malom, nem működik. Két bot helyett három.25 A Marczika-malom a gyengébb alkotmányok közé tartozott. Míg a szegedi jól megépített vízimalmok három-négyezer forintba kerültek, ha a Marosra, Dunára készültek, öt-hatezer forintot is elkértek érte,26 addig az övéké mindössze ezerkétszáz forintba került. Cicoma, faragás nem is volt benne, de a célnak azért jól megfelelt. A Maros-torkolatig leeresztették, onnan emberi erővel vontatták föl. Szegeden malomgazdák és molnárgazdák vállalkozóként birtokolták a vízimalmot, Apátfalván viszont jobbára kisemberek tulajdonában volt. Előfordult, hogy valakinek nyolcad, tizenhatod vagy huszonnegyed része volt. Ha elsüllyedt a malom, különösen olcsón talált gazdára. Furák István és 24 Marczika Máté 1883-ban született. Dolgozott homokszállító hajón, a Csanádi hídépítésen, berukkolt három évre, négy és fél évig részt vett az első világháborúban, a szegedi folyammérnökségtől ment nyugdíjba. 25 Hó = megőszülés; völgyön víz = könny a szemében; elromlott a malom = odalettek a fogai; két bot = lába. 26 Bálint Sándor 1977, 48. 35
