Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Táj és település - Tóth Ferenc: Vízi élet - Vízimalmok
Vízi élet ehhez két ember kellett. Az őriősök addig ott maradtak, míg el nem készült a liszt vagy a dara. Némelyek egész kenyeret, nagydarab szalonnát vittek magukkal. Már pedig, ha kis víz volt, lassan forogtak a kövek. Volt egy család, ahol huszonöt személy és három-négy menyecske volt egy háznál, azok egyszerre egy kocsi búzát vittek le, és ott is aludtak. A malomban volt tűzhely, ahol megsüthették a szalonnájukat. Ha a zsidók macesznak őröltettek, azok is ott aludtak. Az ortodox zsidók csak kóser lisztet használhattak. Előfordult, hogy harminchárom mázsa búzát vittek egyszerre. A követ bicskával, kefével tisztították ki, a garatot meg papírral beragasztották. A garatba beleöntötték a búzát, onnan ment a koptatóba. Régen a gabonából nem rostálták ki a konkolyt, akkor még nem volt a malomban felszerelve a koptató. A gazda otthon igencsak megrostálta a gabonát, sőt az igényesebbek meg is mosták, és ponyván szárították meg. A koptató egy drótrosta volt, ami olyan gyorsan mozgott, hogy a gazt, a szemetet, a polyvát, a dárdát kifújta a malom tetejére és a Marosba. A mag a padozatra, a keveretre hullott. A nagygaratba öntött gabona ment a kisgaratba. A rázófa szabályozta a búza adagolását. A malomkő, a kű lyukában volt egy abroncs, és ahogy a két vége össze volt téve a karikába, a rázófa bökkent egyet, és ment be a búza a kőbe. A rázófa ketyögése a víz folyásának megfelelően gyorsabb vagy lassúbb volt. A követ úgy kellett beállítani, hogy a liszt ne legyen se túl puha, se grízes. Az őrlemény a sipókán jött le a ládába. Eredetileg az őrlés korpával együtt történt, az asszonyok ezt otthon szitálták ki. A korpa elkülönítésére szolgáló szitát 1912-től alkalmazták. Az újítás után a sipókán a szitába ment a korpás liszt. A szita három méter hosszú volt, három szemcselyukú szitaszövettel volt ellátva, így a szitálás háromfelé történt. A szitát a kiskerék rázta. A ládából a lisztet lisztlapáttal hányták a zsákba. A lisztládába volt verve két szeg, beleakasztották a zsákot. Egyik kézzel széjjelebb tartották a zsákot, másik kézzel lapátolták a lisztet. A tömőfával jól meg is tömték. Amikor a gabona lefogyott, a csörgő leesett a kőre és csörgő hangjelzéssel jelezte a munkafázis végét. Ekkor még volt egy liternyi gabona a kőbe, megvárták, még az is lefogy. Ha a búzát megszentelték, vagyis vízzel meghintették, a korpa nem tört össze apróra, ekkor bodorkorpát nyertek. Ebből készült a korpaélesztő. A vámot a gabona fölöntéskor vették ki. Egy-egy zsákban öt-hat fölöntő gabona volt. A fölöntő 15 literes volt, deszkával lecsapták e tetejét, vagyis nem púpozva mértek. Négy fölöntő gabona kb. fél mázsának felelt meg. Minden fölöntő után egy köpűce vámot szedtek. A köpűce tized része volt a fölöntőnek. 33
