Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Textilipar
Kézműiparok szalmazsákokat, rongypokrócokat. Saját termesztésű kendert dolgoztak föl, később, a század közepén vettek is kenderfonalat. Különösen a háborút követő időszakban volt nagy szerepe a házi szövésnek, mert nem lehetett ruhaanyaghoz jutni. Erre a célra birkatartó gazdaságokban a gyapjút is felhasználták. A lenyírt gyapjút kimosták, kártolták, bolti festékkel barna és zöld színre befestették és a család nőtagjai megfonták. Kockás gyapjúszövetet szőttek belőle, abból varrtak a nagylányoknak kosztümöt. Ezt a tevékenységet nem minden estben tekinthetjük klasszikus háziiparnak, mert néhol csupán a család saját szükségleteit elégítette ki vele, másoknak nem föltétlenül dolgoztak, s ezt a munkát is csak alkalmilag végezték, például télen, amikor más nemigen adódott. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a szövés ilyen szinten sem kizárólag női tevékenység, néhol a szövőszéken annak készítője, a családfő dolgozott. Kötelesmester tevékenysége nem ismert a faluban. Termeltek ugyan kendert, amelyet maguk áztattak, törtek, gerebeneztek, de Makóra vitték kötelesmesterhez feldolgozni. Készült belőle istráng, lókötél, borjúkötél és egyéb kötélféle, amire a gazdaságban szükség volt. Szabók Amíg a takácsok száma a 20. század elején csökkent, addig a szabóké még ebben az időben növekvő tendenciát mutat. 1804-ben még csak két szabó élt a faluban, 1900-ban 10 szabót és 18 egyéb ruházati iparral foglalkozó személyt vettek nyilvántartásba. 1910-ben szabóiparból 17-en, egyéb ruházati iparból 23-an éltek.19 A statisztika feltehetően az egyéb ruházati ipar alatt a varrónőket érette, s e számba a velük dolgozó segéderőket is beleszámította. A század második felében már csak két-három szabó dolgozott a faluban, legtovább Juhász János. A mesterek nem specializálódtak, nem volt külön úriszabó és külön a parasztságnak dolgozó, ahhoz a település nem volt elég nagy. A falu lakosságának összetételéből adódóan legtöbben parasztembereknek varrtak. Az anyagot a szabó adta, de aki akart, vihetett is. A század első felének jellegzetes parasztviselete a bársonynadrág és a bársonykabát volt, a hozzá tartozó bársonymellénnyel, azaz lajbival. Ez volt a férfiak hétköznapi viselete nyáron is. 19 Tóth Ferenc 2000,112.; Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681., 48. köt. 1913, 681. 301
