Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Textilipar
Nagy Vera Bársonynadrág két változatban készült, a pantalló a polgári szabású nadrágot jelentette, míg a priccsesnadrág téli, csizmához való viselet. A század elején még a férfiak ellenzős nadrágot hordtak, a vőlegény az ellenzőben hordta a jegykendőt. Ünneplőruhaként azonban a század első felében egyre inkább elterjedt az angol szövet öltöny. A szabók elsősorban férfiruhákat varrtak, ez alól csak a télikabát volt kivétel, mert ezt férfiaknak és nőknek egyaránt készítették. Egyes szabók nadrágokkal és kabátokkal vásárba is eljártak. A férfi szabómesterekkel ellentétben az iparral rendelkező női szabókat varrónőknek nevezték. Fő tevékenységük a női ruhák és férfi fehérnemű varrása volt. A hivatásos, iparral rendelkező varrónők mellett nagy számban dolgoztak iparral nem rendelkezők is. A legtöbb lány megtanult valamilyen szinten varrni, különösen ha a családban volt varrógép. Egyesek csak három-négy hónapig tanultak, mások, akik ipart is akartak váltani, három évig. Az előbbiek inkább csak maguknak és családtagjaiknak varrtak, mások rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, különösen addig, amíg férjhez nem mentek. Egyesek ipart is váltottak addig. A női ruhák varrásához szükséges anyagot legtöbben Makón vették, bár Apátfalván is árultak a rőföskereskedésben, de a városban nagyobb volt a választék és divatosabbak az anyagok. Az 1960-as években még néhány öregasszony hordott hagyományos paraszti viseletét. Ezeket idősebb varrónőknél rendelték. Ilyen volt a bőszoknya, a blúz, az ún. testhönálló, melynek alja elöl-hátul berakott, azaz zájmedlis, ezek kedvelt anyaga hétköznapra a parkett vagyis flanel. A hagyományos viselet tartozéka a kötő és a fityula. A kötényeket ma is sokan használják hétköznap. Ilyenkor a melleskötő a népszerűbb, félkötőt inkább csak felszolgáláskor, lakodalmakban viselnek. A legtöbb ruhát lakodalmakra és a szentmihályi búcsúba csináltatták. Ilyenkor megszaporodott a varrónők dolga. Az 50-es években a fiatalabb nők számára már divatosabb ruhákat varrtak: szabott aljút, loknis aljút, ráncos aljút, húzott aljút, valamint kosztümöket. Ezeket már többnyire a varrónők fiatalabb korosztálya készítette. A varrónőktől rendelték az ágyneműket, a férfiingeket, gatyákat - a század elején még az ún. londorgatyát is - a hálóingeket férfiaknak, nőknek egyaránt és a gyerekruhákat, melynek hagyományos változata az ubbony volt. A század második felében azonban a varrónők munkáját lassan kiszorította a konfekcióipar. 302
