Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)

Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Textilipar

Nagy Vera Bársonynadrág két változatban készült, a pantalló a polgári szabású nadrágot jelentette, míg a priccsesnadrág téli, csizmához való viselet. A század elején még a férfiak ellenzős nadrágot hordtak, a vőlegény az ellenzőben hordta a jegykendőt. Ünneplőruhaként azonban a század első felében egyre inkább elterjedt az angol szövet öltöny. A szabók elsősorban férfiruhákat varrtak, ez alól csak a télikabát volt kivétel, mert ezt férfiaknak és nőknek egyaránt készí­tették. Egyes szabók nadrágokkal és kabátokkal vásárba is eljártak. A férfi szabómesterekkel ellentétben az iparral rendelkező női szabókat varrónőknek nevezték. Fő tevékenységük a női ruhák és férfi fehérnemű var­rása volt. A hivatásos, iparral rendelkező varrónők mellett nagy számban dol­goztak iparral nem rendelkezők is. A legtöbb lány megtanult valamilyen szin­ten varrni, különösen ha a családban volt varrógép. Egyesek csak három-négy hónapig tanultak, mások, akik ipart is akartak váltani, három évig. Az előbbiek inkább csak maguknak és családtagjaiknak varrtak, mások rokonoknak, isme­rősöknek, szomszédoknak, különösen addig, amíg férjhez nem mentek. Egye­sek ipart is váltottak addig. A női ruhák varrásához szükséges anyagot legtöbben Makón vették, bár Apátfalván is árultak a rőföskereskedésben, de a városban nagyobb volt a választék és divatosabbak az anyagok. Az 1960-as években még néhány öregasszony hordott hagyományos paraszti viseletét. Ezeket idősebb varrónőknél rendelték. Ilyen volt a bőszok­nya, a blúz, az ún. testhönálló, melynek alja elöl-hátul berakott, azaz zájmedlis, ezek kedvelt anyaga hétköznapra a parkett vagyis flanel. A hagyományos vise­let tartozéka a kötő és a fityula. A kötényeket ma is sokan használják hétköz­nap. Ilyenkor a melleskötő a népszerűbb, félkötőt inkább csak felszolgáláskor, lakodalmakban viselnek. A legtöbb ruhát lakodalmakra és a szentmihályi búcsúba csináltatták. Ilyen­kor megszaporodott a varrónők dolga. Az 50-es években a fiatalabb nők számára már divatosabb ruhákat varr­tak: szabott aljút, loknis aljút, ráncos aljút, húzott aljút, valamint kosztümöket. Ezeket már többnyire a varrónők fiatalabb korosztálya készítette. A varrónőktől rendelték az ágyneműket, a férfiingeket, gatyákat - a szá­zad elején még az ún. londorgatyát is - a hálóingeket férfiaknak, nőknek egy­aránt és a gyerekruhákat, melynek hagyományos változata az ubbony volt. A század második felében azonban a varrónők munkáját lassan kiszorította a konfekcióipar. 302

Next

/
Oldalképek
Tartalom