Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Bőripar
Kézműiparok 5. kép: Hímzett fejű papucs. (József Attila Múzeum, Börcsök Attila gyűjteménye.) Dömötör Mihály felvétele hordtak, ünnepre keresztpántos, gombos, ún. panglis cipőt. Télen fekete, hosszúszárú, borjúbőrből készült fűzős cipőt viseltek. A parasztemberek körében, mind a nőknél, mind pedig a férfiaknál a nyári lábbeli a papucs volt. A férfipapucs zsíros és vikszos bőrből készülhetett, a zsíros puhább volt, a vikszos a bőr eredeti sárgás színét őrizte. A cipészek a papucsot is faszögekkel erősítették össze. A parasztasszonyok tulipánosnak is nevezett vászonpapucsot hordtak, melynek feje a szegedihez hasonlóan, hímzett volt. Az idősebbek a fekete, a fiatalok a piros színűt kedvelték. Míg cipőt és csizmát inkább csak megrendelésre készítették a cipészek, addig papucsból, különösen télen sok készült és ezzel vásároztak, de a szombati piacokon is árulták. A cipészek a munkájukhoz szükséges nyersanyagot, a bőrt makói zsidó bőrkereskedőktől vették. A cipőkhöz vagy ünneplő csizmához való bőrt festve vásárolták, maguk nem festették A cipész mesterségből általában jól meg lehetett élni, ezt a mesterek nagy száma is jelzi. Közöttük is voltak azonban szegényebbek, mint például Lőcsei Ferenc, aki a tanyavilágot járta, és ott helyben javított csizmákat, cipőket. A tanyai lakosok inkább élelemmel fizettek a javításokért, a falusiak pénzzel. 1944-45 táján egy pár papucs ára 120 pengő volt, egy pár csizmáé pedig 200-300 pengő. Az ünneplő csizma drágább volt. Bakai Mihály a helyi focicsapatnak futballcipőket is készített. A cipész legfontosabb szerszámai a kalapács, kés, szögező ár, bőrvarrógép a felsőrész tűzéséhez. A szerszámokat, faszöget és egyéb kellékeket Makón 297
