Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Nagy Vera: Kézműiparok - Textilipar
Nagy Vera szerezték be bőrkereskedőnél. Ragasztónak csirizt használtak, a kérget, a kap- lit ezzel ragasztották. Ma már nem javítanak cipőt, olcsó cipők árasztják el a falut, melyeket eldobnak ha tönkremegy, és másikat vesznek. Szíjgyártók A 20. század első felében két szíjgyártó dolgozott a faluban. Az utolsó szíjgyártó, Szilvási János az 1940-es években volt inas Csikota Jánosnál. A parasztság mellett a nagyszámú fuvarosság adott nekik munkát, de a század közepétől már új lószerszámokat nem nagyon készítettek, csak a régieket javították. A 20. században szűcsmester nem dolgozott a faluban. Magyarcsanádon volt szűcs, ott szerezték be a subákat vagy pedig vásárokban vették. Textilipar Takácsok Szövésre vonatkozó adatokkal mind háziipar formájában, mind pedig mesteremberek kapcsán találkozunk Apátfalván. A takácsok jelentőségét a 19. században jelzi, hogy más, környékbeli falvak mestereivel együtt közös céhet alkottak 1815-ben.16 A fonó- és szövőiparban még a 20. század elején is hatan dolgoztak, a 30-as évek második felére azonban már csak hárman maradtak.17 Ebben az időben már a helyi rőföskereskedők áruválasztéka kiszorította a takácsok termékeit. Munkájukra vonatkozóan már alig találunk adatokat, de termékeik azonosak lehettek más, környékbeli helységek takácsainak munkáival. Alapanyaguk elsősorban a helyben megtermelt kender volt, amit máshonnan hozatott pamuttal egészítettek ki. Mivel az Apátfalván dolgozó mesterek számára legközvetlenebb mintával a makói mesterek munkái szolgáltak, így 16 Eperjessy Géza 1967, 225. 17 Magy. Stat. Közi. Új sorozat., 2. köt. 1904, 681., 48. köt. 1913, 681. 298
