Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Piacok, vásárok és az árucsere egyéb formái
Mód László vásárokra hajtották fel. Legnagyobb számban lovakat és sertéseket próbáltak értékesíteni, a juhok és a kecskék aránya azonban elenyészően kevés volt. Érdekes, hogy a lovak közül sokkal kevesebb cserélt gazdát, mint amennyi sertés vagy szarvasmarha.101 A vásárok forgalmáról időnként a sajtó is beszámolt, mint ahogyan azt a Délmagyarország 1934. április 29-ei számában olvashatjuk: „A szombati apátfalvi állat- és kirakodóvásárnak már a kezdetén is nagy forgalom tapasztalható. Az állatvásáron nagy volt a felhajtás, a vásárló kedv a reggeli órákban a még magas árak mellett nem igen jelentkezett. A sertéspiacon a következő árak alakultak ki: választási malac párja 30-34, süldő hathónapos 30-32 pengő, hízott sertés 60-65 fillér kilogrammonkint.”102 A kirakodó vásárokon a helyi és a környékbeli településekről érkező iparosok, kereskedők sátrakban árulták portékájukat. A Szent György-napi vásárokon viszonylag olcsón lehetett jószágot vásárolni, mivel tavaszra a takarmány elfogyott. A helybeli családok az ősz végén szerezték be a téli hónapokra szükséges ruhaféléket. 1927-ben a Délmagyarország arról tudósított, hogy a kereskedelemügyi miniszter hozzájárult az apátfalvi országos vásárok időpontjának megváltoztatásához. Korábban a kirakodó vásárokat az április 24-e, július 26-a, szeptember 8-a, illetve a november 25-e utáni vasárnap tartották, ám 1927-től szombatra tették át a sokadalmat. Amennyiben az időpont valamelyik ünneppel esett egybe, akkor az állatvásárral együtt, a legközelebbi hétköznapon rendezték meg.103 Az apátfalvi vásárok vonzáskörzete főként a környező településekre korlátozódott, de előfordult, hogy távolabbról (Hódmezővásárhely, Tótkomlós) is felkeresték a sokadalmakat. Az árucsere alkalmak az 1960-as években szűntek meg. 1920 előtt az apátfalviak gyakran felkeresték a temesvári, nagylaki vásárokat, valamint a nagyszentmiklósi és őscsanádi piacokat is. A jó közlekedési viszonyoknak köszönhetően sok asszony megfordult Nagyszentmiklóson, ahol az általuk sütött kenyeret és különféle tejtermékeket árultak. 1920 után a helybeliek főként a makói, a földeáki, a csanádpalotai és a békéscsabai vásárokon, illetve a környező települések (Királyhegyes, Magyarcsanád) piacain próbálták meg értékesíteni áruféleségeiket. Jelentős mennyiségű aprójószágot hordtak Nagyszentmiklósra, Nagylakra, Magyarcsanádra és Makóra, a helyi piacnak azonban nem volt különösebb jelentősége, mivel sokan neveltek aprójószágot. Makón a két világháború között sok baromfit a Schwarz család vásárolt fel, 101 MNLCsML ML AKI 1933. 2873. 102 Délmagyarország 1934. április 29.13. 103 Délmagyarország 1927. szeptember 4. 8. 272
