Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Anyagi kultúra - Mód László: Közlekedés, teherhordás, árucsere - Szárazföldi közlekedés és teherszállítás
Mód László „Ha télen szánkóval vitték a ganét, a szánkó talpa alá keresztbe egy gömbölyű fát tettek olyan formán, hogy a szánkótalp hátsó része elérte a földet, de a kisebb mozdítástól már a fáról lecsúszott. Ilyenkor, ha a szánkó előzetes beállítása kellő figyelemmel történt, a szánkótalp első része a hóra bukott. Ha nem így történt, akkor a ganéval megrakott szánkót nagyon nehéz volt a lovaknak mozgásba hozni.”71 A kocsikhoz, szekerekhez hasonlóan szánkókat a helybeli bognárok is készítettek, amelyek elé rendszerint két lovat fogtak. Apátfalván különböző típusokat használtak, amelyek közül az egyszerűbb formájút trágya hordására használták. Voltak azonban díszesebb, bonyolultabb kivitelűek is, amelyeknek az oldala deszkából készült. Akadtak ugyanakkor bódés szánkók is. Az apátfalviak szarvasmarhát és lovat alkalmaztak leggyakrabban igavonás céljából, a bivaly és a szamár befogása ezzel szemben szűk körre korlátozódott. Az 1897-es országos mezőgazdasági statisztika a faluban 121 egyes, 322 kettes, 54 hármas és 1 négyes lófogatot rögzített, az ökörfogatok közül a kettesből 18, a négyesből 21, a hatosból pedig 6 darab tűnik fel,72 ami azt bizonyítja, hogy a 19. század végén a lovak töltöttek be meghatározó szerepet ezen a területen. Az 1911-es összeírás a fogatolt lovak és tehenek számát nem jelölte, pontos adatokat csak az ökrökről és a tinókról közölt. Apátfalván ekkor 72 fogatolt ökröt és tinót vettek nyilvántartásba.73 Az 1930-as évek közepén a nóniusz számított a legelterjedtebb lófajtának,74 amelyet a falubeli gazdák nagyon kedveltek, mivel külső megjelenése mellett fogatolásra és a különböző mezőgazdasági munkák elvégzésére is alkalmasnak bizonyult. A gazdák főként a mezőhegyesi méntelepről szerezték be az állatokat.75 Az állati igaerő szerepének csökkenése a mezőgazdaság szocialista átszervezésével vette kezdetét, ugyanis a termelőszövetkezetek megalakításával egyidejűleg a lakosságtól a lovakat elvették, a kocsikat, szekereket pedig kisajátították. A 20. század végén az apátfalviak megközelítőleg 90 lovat tartottak, kb. 60-70 gazda használt platós, gumikerekű lovas kocsit. A csikó betanítása már másfél éves korban elkezdődött, amelynek folyamatát Szigeti György érzékletesen mutatta be: „Először hámot tettek a nyakába, 71 Szigeti György 1999, 24. 72 A Magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. 1897, 531. 73 A magyar szent korona országainak állatlétszáma [1911]. 1913, 706. 74 Magyar Statisztikai Közlemények 100. Állatállomány, gépfelszerelés. 1937, 238. 75 „A mai tenyészirány a Nonius, bár Kelet-Csanád tenyésztőinek nagyobb része inkább a félvérért lelkesedik. Található emellett a megyében angol telivér, arabs félvér, amerikai ügető s újabban az igáslovak között hidegvérű is." Tóth Arisztid 1937, 7. 260
