Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT. A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN 30 időbeli eltérés van, így az árszabások termékei a vizsgált régészeti anyaggal csak részbeni átfedést mutattak. Az árszabások a piacokon és vásárokon leginkább keresett, széles körben használt termékeket limitálták. Nemcsak annak volt jelentősége, mely edénytípusokat tüntetették fel a listán, hanem annak is, milyen sorrendben kerültek felvételre. Az első helyen szerepeltetés ténye egyben az adott produktum előállításának és forgalmazásának elsőbbségét is jelezte. A 18. századi csongrád megyei árszabások mindegyikében a kályhástermékek, illetve a készítésükhöz kapcsolódó munkafolyamatok árai álltak fő helyen, megelőzve a fazekasok által gyártott egyéb árukat. Eszerint a kályhák és felrakásuk képviselte a korabeli fazekas limitációk legnagyobb tételét.127 Az 1700-as évek árszabásainak termékskáláján a kályhástermékek gyártásával és készítésével kapcsolatos költségeken túl az elsők között felsorakoztatott produktumok között a fennálló öblösedények, így a víznek való kanta, a tejes fazék és az öntöző kanta szerepeltek viszonylagos állandósággal. A csongrád megyei, 18-19. századi fazekas limitációk által szabályozott termékskála nyomon követése jól szemlélteti a népi edényhasználatban bekövetkező változásokat, ami főként a termékkínálat bővülésében és újfajta edénytípusok megjelenésében érhető tetten. Ekkor tűnnek fel a Imitációkban többek között a mosogató tálnak való, mázas vándlingok, a mázas éjt szaki edények, Leistulban való fazekak, a mázas rántotta sütő-lábasok és a kétfülü mázas csíkmákszűrők. A korábbi időszakhoz képest újdonságként említhetők a különböző méretű és funkciójú mázas tálasedények felsorolásbeli gazdagodása: tsökéllyebb mélységű, legnagyobb/középszerű/kisebb kívül mázas tál, közönséges tányér, kívül-belül mázas tányér, legnagyobb/középszerű/kisebb paraszt tál. A végignézett limitációk szerint, a termékszerkezet bővülésére a 19. században került sor. 1803-ban jelentek meg először a magyar fazekasokhoz tartozandó mázas mesteremberek termékei önálló tételként. A mázas tálasedények hangsúlyosságát bizonyítja, hogy bár a szabályozás sorrendje a korábbiakhoz képest nem változott, az új típusú edénykor felsorolása mind méret, mind díszítés tekintetében a legrészletesebb. A limitációk 19. század táljai és tányérjai kivétel nélkül mázasak. A limitációkban felsorakoztatott termékek jellemzői között a korabeli edényelnevezések és azok pénzbeli díjszabása mellett, elsősorban a méretadatokra találunk utalásokat, ami érthető, ha figyelembe vesszük a készítés célját. Az edények díszítésére utaló kifejezések között legtöbbször csak a máz vagy annak hiánya - pl. mázas tál, kívül-belül mázas tányér, szép mázzal megöntött kanta -, esetenként a mázszíne, leggyakrabban a zöld és a sárga, vagy annak megjelenése - tarka zöld, cifra - bukkan elő.128 A forrásokban többször olvasható tarka zöld megjelölés a néprajzi anyagból ismert, a dél-alföldi népi kerámiaanyagban jellemző mázvirágos kanták vagy a mázcsíkokkal ékített, egyszerűbb rázott mintájú, pöttyögetett, 127 Más területről vizsgált limitációk esetében is hasonló (VIDA 2003, 74). 128 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. 1740-1819. árszabások
