Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
31 „CSEREPÉN ISMEREM, M1NEMŰ FAZÉK VOLT. A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN mázfoltos tálak díszítményére utalhat. Előfordultak, de viszonylag ritkák az edény formai sajátosságait említő meghatározások (pl. füles, kétfülű fazék), vagy a használati funkciójára utaló (pl. borhordó kanta, tejes fazék, öntöző kanta, víznek való kanta, mosogató tál, rántotta sütő-lábas) megnevezések.129 130 A 19. századi árszabások edényeinél gyakori jelzők a paraszt és a közönséges (pl. paraszt tál, közönséges tányér),130 ami egyrészt az edények mázatlanságát jelentette, másrészt azt a folyamatot mutatja, amely a cserépből készült edények tömegtermelésből adódó tucatjellegü elértéktelenedésével hozható összefüggésbe. Nemcsak a listán szerepeltetés ténye, de bizonyos termékek listabeli hiánya is információ értékkel bír. Például a kancsókat, a fedőket, a csuprokat vagy a bögréket hiába keressük. És a 18. századi helyi árszabásokban nem találjuk a régészeti kerámiaegyüttesek mázas lábasait és lábas serpenyőit sem. Ez utóbbi edénytípus a 19. század folyamán került fel a limitált termékek közé,131 de figyelembe véve a funkció által szabott nyersagyagigényt, helyi előállításuk ez esetben is kétséges. A dél-alföldi adatokat összevetve a felső-magyarországi árszabások adatival különbségek fedezhetőek fel. A kancsók ugyan az északi árszabásokból is hiányoznak, de a csuprok, a listák alapján igen közkedvelt termékek, nemcsak egyenként, de elegyest is adták azokat.132 A cseréplábas a felső-magyarországi régióban először az 1697. évi nógrádi árszabásban szerepelt, mindjárt a második helyen.133 Különbség fedezhető fel a két régió fedőinek listabeli helyét illetően is. Csongrád megyében egy listán sem szerepelnek, - ami funkciójuk okán és értéküket tekintve sem meglepő - ellenben az észak-magyarországi Imitációkban, a 17. század utolsó harmadáig, mindenhol a fedők álltak a harmadik listahelyen.134 Az áriimitációk terméksorának a regionális kerámiakutatásban játszott meghatározó szerepére vonatkozóan említhető, hogy egyetlen csongrád megyei, 18. századi limitáció sem szerepelteti listáján a főzőfazekat,135 és a 19. század elején feltűnő fazék (pl. tejes fazék, kisebb fazék) elnevezés sem a főző funkciójú konyhai edényre utal. Mindez a fogalom összetett formai-funkcionális definiálását mutatja: formájában fazék, de készítési anyagát és használatát tekintve nem főző-, hanem tárolóedény. Csongrád megyében a tejes kötsög kifejezés először az 1819. évi árszabásban bukkan fel.136 Ebben az árszabásban találkozunk a vörös kétfülű nagy fazék kifejezéssel, ahol a vörös jelző a termék anyagára utalhat. Felmerül a gyanú, hogy ez az edény is csupán típusára nézve lehetett fazék. Apor Péter 1736. évi leírását idézve, ahol elsőb129 CSMLIV.A. 1003.V. l.d. 1740-1819. árszabások 130 CSMLIV.A. 1003.V. l.d. 1740-1819. árszabások 131 CSMLIV.A. 1003.V. l.d. 1803.és 1811. évi árszabások (pl. rántotta sütő lábas, tejes lábas) 132 VIDA 20003, 63. 133 H. CSUKÁS 2001, 17. 134 VIDA 2003, 62. 135 A megyében áttekintett limitációkkal szemben a Vida Gabriella által vizsgált észak-magyarországi fazekas árszabások mindegyikében a mázas és mázatlan fazékáru említett az első helyen (VIDA 2003, 62). 136 CSMLIV.A. 1003.V. l.d. 1819. évi árszabás 1
