Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
29 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN dául a háborúk idején a katonaság élelmezésének biztosítása céljából születtek.124 A 16-17. századi gazdasági fejlődéssel, az árforradalommal és részben a céhek bezárkózásával összefüggésben jelentek meg a valódi limitációk. A 16. században az árakat először a városok kezdték rögzíteni, majd az 1625. évi XL. törvény életbelépését követően, a munkabérek és a piaci áruk ármegállapításának joga részben vármegyei hatáskörbe került. Az 1659. évi LXXI. törvény már részletesen szabta meg a megyei fennhatóság alá tartozó területeket, úgy, mint az árak és bérek szabályozását, a mesteremberek, kézművesek és mészárosok eladó áruinak értékét. Ezzel szemben egyéb áruk (pl. gabona) árát továbbra is a városi önkormányzatok határozták meg. Ennek következményeként, a 18. században számos vita támadt a városok és a megyék között, mivel a megye, az 1659-es törvényre hivatkozva, ki akarta terjeszteni /imitációs jogát valamennyi termékre. Szegeden is előfordult, adott időszakban, hogy két érvényes piaci árszabás létezett egymás mellett. Az árjegyzékeket a vásárokon készítették, összeírták az ott fellelhető termékeket, mértékegység és pénzegység szerint meghatározták azok árait, a piaci igények és szükségletek figyelembevételével. így ezek az árszabások fontos történeti források, melyekből egy-egy mesterség által kínált termékskálára, valamint a helyi és korabeli átlagos áruválasztékra vonatkozóan szerezhetünk részletes adatokat. Az árszabások alapján, nyomon követhető a szükségletek változása, a technika fejlődése, valamint mód nyílhat a táji jellegzetességek, a különféle stílus- és divat- irányzatok terjedésének, az életmód változásainak feltárására. Ugyanakkor jó forrásanyagok egy-egy mesterség vagy a helyi céhes ipar történetének vizsgálatához. A kutatáshoz kapcsolódóan a fazekasok 18. századi csongrád megyei és hódmezővásárhelyi árszabásait tekintettem át.125 A megyei levéltári anyagban a legkorábbi fazekas limitáció 1740. évből, míg Hódmezővásárhelyről, 1743-ból maradt ránk. A 18. századi árszabások mindegyike vármegyei szintű határozat. A történeti hitelesség szempontjából nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy bevett szokás volt a megyék közötti árszabáskölcsönzés, valamint a korábbi évek tételeinek némileg módosított árakkal történő átmásolása. Erre jó példa Csongrád vármegye 1803. évi és 1811. évi fazekas Imitációja, ahol az egyes tételek és bejegyzések gyakorlatilag szóról szóra megegyeznek.126 Azt is fontos kihangsúlyoznunk, az árszabások termékei vásárokon jelentékeny mennyiséget képviselő tömegáruk, így a szabályozott terméklisták az egyedi készítésű árukészletről nem igen tájékoztatnak, és nyilván az egykori edénykészlet-struktúrát sem fedik le teljességükben. Vizsgálatuk régészeti szempontból azért hasznos, mert a felsorolt termékek a mindennapok során széles körben használt, az ásatások eredményeként felszínre hozott leletanyagról tájékoztatnak. A két forráscsoport között lényeges 124 CSML állagjegyzéke, 1985. 125 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. 1781, 1791, 1803, 1811. és 1819. évi fazekas céhlimitációk 126 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. i
