Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
25 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMÜ FAZÉK VOLT.. A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN kerámiafejlődésben. Ennek a folyamatnak a végterméke a terítékhez tartozó, díszí- tettebb edények révén születő, újszerű, döntően a paraszti reprezentációt szolgáló, 18-19. századi magyar kerámiastílus.93 A kora újkorban az agyagból égetett használati kerámia terén a társadalmi szekularizáció még alig kézzelfogható. Az egyszerű mázas edények nagy része általánosan elterjedt, a gyakorlatiasság szabta stílus egységes, amit a várakból, a városok, mezővárosok polgárházaiból előkerült leletek hasonló megfogalmazású edényanyaga mutat. A korszakra általában jellemző, hogy a néhány távoli vidékekről származó importtárgy kivételével, a reprezentáció nem az égetett agyagtermékek felhalmozásában nyilvánult meg. Az cserépáru viszonylagos értéktelenségéről vallanak a korabeli források, melyek legtöbbje nem említi név szerint az agyagból égetett konyhai és asztali termékeket, ha mégis, gyűjtőfogalommal illeti azokat: a konyha és ahhoz való eszközök,94 konyhaedények.95 Ezek között értelemszerűen ott kellett legyenek az agyagból égetett konyhai áruk is.96 Ha mégis felbukkan a cserépedény, akkor a nevén vagy néhány meghatározó tulajdonságán túl nem igen találunk egyéb utalást. Az áttanulmányozott források asztaltálalásról és terítésről szóló leírásaiból kiderül, hogy az agyagból készített edények tálaláshoz, tároláshoz és ételkészítéshez kapcsolódó szerepükben tűnnek fel.97 Típusukra nézve lehetnek fazekak, korsók, csuprok, kancsók, bokályok, lábasok, lábas serpenyők, szilkék, tálak és tányérok,98 99 Méretükben nagyok, közepesek és kicsik." Díszítésükben mázatlanok, mázasak, kívül-belül mázasak, zöld mázasak, szépen színezettek,100 festettek és cifrák. Elvétve találunk utalásokat főbb formai jellegzetességeikre,101 úgy mint kétfülű, szoros szájú, hólyagos,,102 még ritkábban funkciójukra: főzésre való, vajas, boros, vizes, olajos. Előfordulnak olyan meghatározások, melyek alapján az edény hosszabb idejű használatára következtethetünk: viseltes, kopott. A forrásokban gyakori öreg 93 CSUPOR - CSUPORNÉ 1998, 14-17; STEPHAN 1987, 224-228. 94 Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 194. 95 Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 194. 96 Egy 17. századi burgundiai mezőgazdasági munkás javainak összeírása között a konyha felszereléseit eképpen említik: ...az edényakasztó, a fazék a tűzhelyen, a tepsik, a nyeles serpenyők, a kenyérdagasztó teknő... (BRAUDEL 1985, 286). 97 Sok imide - amoda tálalás, csuporba, fazékba való kiosztás... (I. Rákóczi György utasítása (1634) 2001, 189); ...ötven tál étke adasson a mi asztalunkra... (Csáky István utasítása (1643) 2001, 192); Bethlen Gábor erdélyi fejdelem fentebb idézett utasítása (1622/23) KOLTAI 2001, 73. 98 I. Rákóczi György utasítása (1634) 2001, 189; Csáky István utasítása (1643) 2001, 192; Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 102. és 194; Bethlen Gábor erdélyi fejedelem utasítása (1622/23) 2001, 73; Eszterházy Miklós nádor udvari rendelete (1635-1640) 2001, 88; APOR (1736) 1982, 595; TÜDŐS 1998, 89; 1987,1-III. 99 APOR (1736) 1982, 592. 100 RADVÁNSZKY 1986, 329; TÜDŐS 1998, 89. 101 APOR (1736) 1982, 594; TÜDŐS 1998, 89; RADVÁNSZKY 1986, 187. 102 APOR (1736) 1982, 595.
