Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Veres fazék, tokános tál, almáriom
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN 22 juthattak hozzá: pl. a rizst, a mazsolaszőlőt, a fügét és a mandulát.66 A 17. század második felétől a fűszerek Európa szerte olcsóbbá váltak, így használatuk is szélesebb körben terjedhetett el.67 A felhasznált új típusú élelmiszerek (pl. cukor, kávé) és egyéb alapanyagok termékskálájának bővülése újfajta ételformák készítését tette lehetővé, ami alapjaiban változtatta meg korábbi évszázadok étkezési kultúráját. A 17. században honosodik meg többek között - a 19. századi paraszti kultúrában oly nagy népszerűségre szert tett - hús-káposzta egytálétel új formája, a töltött káposzta, valamint a kifőtt tészta fogyasztásának szokása. Nádasdy Ferenc konyhamesterének írott, 1648. évi utasításában felszólítja, hogy az meleg étkek(en) kívül tésztaétkek is mindennap legyenek, amidőn pedig vendégek lesznek akkor a tésztaétkek mind bővebben, s mind nagyobb szorgalmatossággal legyenek.68 A mennyiségről fokozatosan a minőségre helyeződött át a hangsúly. A kor szembetűnő változása az étkezési szokások individualizálódása. Mindez egyrészt az asztalnál ülők saját helyének elkülönülésében, másrészt a személyes teríték - tányér, kanál, villa - megjelenésében érhető tetten.69 A század újítása közé tartozott a saját kanál használatának divatja,70 amit később, a 17. század folyamán, a személyes villahasználat elterjedése követett.71 Magyarországon, a kora újkorban a középkori kettős étkezési rend elve jellemző. E szerkezetben az első étkezés időpontja kora délelőttre, 10-11 órára esett, míg a vacsorát délután, általában 5-7 óra között tálalták.72 Bár a főúri rétegek körében, a 17-18. század fordulójától, a hármas étkezési rend gyakorlata válik meghatározóvá, a paraszttársadalom ezeket az újításokat csak később vagy egyáltalán nem követte.73 A 18-19. századi paraszti kultúrában az idényjellegű, évszakok szerint változó munkarend határozta meg az étkezések rendjét, télen hagyományosan, továbbra is naponta csak kétszer étkeztek.74 Az év, étkezések rendjében történő megosztása, a magyar paraszti kultúra sajátos, archaikus vonása marad mindvégig.75 66 OL50.cs. 580.sz; SÓS 1994, 101. 67 BRAUDEL 1985, 226. 68 KOLTAI 2001, 195. 69 ELIAS 1987, 206-265; KISBÁN 1997.a, 9; APOR (1736) 1982, 592. A változások bizonyítékaként a hozományjegyzékekben ekkortól mind gyakrabban bukkannak fel a kanalak, villák és kések (RADVÁNYSZKY 1879, II. 137, 149). 70 Apor Péter 1736-ban a következőket írja: mikor közelített a tíz óra a pohárnok az asztalt megterítette, az főhelyre egy vagy két tányért tett.... oda egy vagy két ezüst kalánt. 71 Angliában például 1660 előtt nem szerepel a villa a hagyatéki leltárak lajstromában, és a művészeti ábrázolásokon sem találkozunk vele. Apor Péter 18. századi munkájában arról írt, hogy az asztalvendégek késeiket és villáikat magukkal hozták az étkezésekre (APOR (1736) 1982,593, 595). 72 Nádasdy Ferenc országbíró utasítása (1657), 2001 102; APOR (1736) 1982, 592; 1. Rákóczi György rendtarása( 1634) KOLTAI, 2001,190; BETHLEN Miklós önéletírása 1980, 516; Batthyány II. Ádám utasítása (1691) KOLTAI 2001, 199. 73 KISBÁN 1997.a, 427. 74 HOFER - FÉL 1997, 418-447. 75 KISBÁN 1997.b, 547.