Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)

A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása

„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT.. A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 122 nyílású típusok jellemzőek. Az értékelésbe vonható peremek függőleges állásúak, egyszerűen tagoltak (18. tábla 1). A fülek laposak, lekerekített téglalap-átmetszetű- ek, rendszerint a perem alól indultak. Az anyagcsoportban előfordultak szűrőleme­zes edények is.787 A sávosan festett díszű fazekakkal szemben, a festett díszű, vé­kony falú folyadéktárolók használata nem jellemzi egyik vásárhelyi anyagot sem, több más alföldi leletegyütteshez hasonlóan.788 Észak felé haladva, a gömöri régió körzeteiben nagyobb számarányban képviseltek, előfordulásuk a hasonló díszű fazekakéval szinte azonos arányú.789 Az elterjedésük alapján úgy tűnik, ezek a fo­lyadéktárolók a felvidéki területeken készülhettek, az azonos anyagú visszakarcolt festett technikájú vászonfazekakat előállító fazekasműhelyek termékei lehetnek. A néprajzi adatok alapján fehérre égetett, festett korsókat nemcsak Gömörben, de Réven is készítettek, ott is tűzálló agyagból. A fürdéshez és a mosáshoz melegí­tették bennük a vizet.790 A korsók és kanták alapvetően helyben készülhettek, csak azokat szállították távolabbi vidékről, melyeket a víz melegítésére használtak. A sárgásfehér színű folyadéktároló edények között akadtak olyanok, melyek külső oldalukon vörös, vörösbama engobe-bal festettek, de belső oldaluk sosem mázas. Anyagukban a rácsos festésű, halványvörösre égetett edénykörhöz kap­csolhatók, de edényszínük és a festett motívumok részben különböző azokétól. Jellemzően homokkal soványítottak, néha apró kaviccsal kevertek, vastagabb falú­ak. A nyakuk szűk, peremük függőleges állású, a szélek lekerekítettek, egy esetben a külső oldalon többszörös bordával tagolt.791 A nyak- és peremátmérők nagysága alapján a folyadéktárolók között ezek lehettek a legkisebb méretűek. A festés fő­ként a perem külső oldalára, illetve a nyak vonalára korlátozódott (16. tábla 3, 5). A minták között jellemzőek az egyenes vonaldíszek, melyek sokszor egymással párhuzamos irányú vonalkötegeket alkottak (16. tábla 3), esetleg hullámvonalas festéssel kombinálva tűntek elő (16. tábla 5).792 Az anyagban egyedi típust kép­viseltek azok az ótemplomi edénytöredékek, melyeket rácsmintából és egymásba kapcsolódó íves kacsmotívumokból álló, függőleges osztó sávokból felépülő, fes­tett mintasor díszített (13. tábla 1-2).793 Viszonylag kis számban képviseltek a külső felületükön mázas folyadéktároló edények. Összefüggő mázazást csak a világos alapszínű, rendszerint sárgásfehér­re, ritkábban világosbarnára égetett folyadéktárolók belső oldalán alkalmaztak.794 787 TJM 99.2.792, TJM 99.2.311. 788 KOVÁCS 200l.b, 206 16. kép 1; KOVÁCS 1991, 354, lII.t./l-6; LASZLOVSZKY 1991, XI. tábla 3.kép 789 TOMKA 2005, 137; VALTER 1991,25,9. kép 2; DRENKO 1970, 164 Obr. 20. 5-7; KALMÁR 1959, LXXIII. tábla 790 D. SZABÓ 2011, 591; KRESZ -KÖVÉR 1983,30. 791 TJM 99.2.476. 792 TJM 99.2.509, TJM 99.2.510, TJM 99.2.82. 793 TJM 99.2.82, TJM 99.2.378. - Ez utóbbi darabnál nem zárható ki, hogy az oldaltöredék erede­tileg folyadéktároló edényhez tartozhatott. A díszítés alapján besorolása bizonytalan. 794 TJM 99.2.29, TJM 99.2.307, TJM 99.2.450.

Next

/
Oldalképek
Tartalom