Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT.. A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 112 nyakvonalban hosszabb, testükben gömbszerü edények (14. tábla 3, 6). A nagyobb méretű korsóknál jellemző a kissé tojásdad forma,700 míg a kisebbek inkább ösz- szenyomott arányúak.701 Esetenként előfordult, hogy a has magasan domborodó, az edény ilyenkor vállbán hangsúlyozott. Aljuk erősen összeszűkülő, szájuk rendszerint karéjosra nyomott, becsípett, sokszor szűrőbetéttel ellátott.702 Fülük szinte mindig a perem alól indul, a formára jellemző a nyakon kialakított karima (15. tábla 2,3). Az edényrészek alapján a kiöntőcsöves korsók is képviseltek.703 A fül- karimás, gyakran becsípett szájkiképzésű korsóforma a 16-17. században terjedt el általánosan. Mázatlan és mázas kivitelben egyaránt készültek ezek az edények.704 A korsó szavunk - öblös cserép- illetve üvegedény formában - 1395-től adatolha- tó,705 míg a népi kerámiaanyagjellemző tárgycsoportja, a szűk szájnyílású bütykös 1669-ben bukkan fel először írott forrásokban.706 A kantákhoz tartozó edények nyaka rövidebb, szájuk kerek és széles, hasuk gömbölyű, aljuk kevésbé szűkül össze (14. tábla 7).707 A kanta szavunk először 1548-ban jelenik meg az írott anyagban: folyadéktárolására és hordására szolgáló nagyobb méretű korsó. A régészeti együttes korsóinak és kantáinak elkülönítésénél formai jegyeket, nagyságbeli különbségeket, a perem-, fenék és nyakátmérők szélességét, valamint azok kiképzését vettem figyelembe. Azaz a kerek szájú, bizonyíthatóan tág szájbőségű, rövidebb nyakú és szélesebb fenekű edények formai alapon a kanták csoportjába kerültek, függetlenül attól lehetett-e kiöntőjük vagy sem. Az előkerült edénytöredékek formai jegyei, valamint a korabeli leletgyüttesek párhuzamai alapján a kancsók típuscsoportja feltételezhető. Használatuk korszakunkban elterjedt, számos korabeli leletegyüttes anyagából ismertek,708 míg másokból hiányoznak.709 A történeti forrásokban a kancsó szavunk első említése, a korsó, a kanta és a bokály után, negyedik az időrendi sorban. 1585-ből olvasható meghatározásában csúcsos szájú, nagyobb füles edény.710 Mivel a tárgyalt anyagban nincs rekonstruálható forma, a csoport jellemzésénél egyrészt a korabeli párhuzamokra, másrészt az előkerült és kancsóként értékelt edényrészek sajátossága700 TJM 99.2.6, TJM 99.2.60, TJM 2002.52.15, TJM 2002.52.69. 701 TJM 99.2.223. 702 TJM 99.2.630, TJM 2002.52.163, TJM 99.2.6, TJM 99.2.60, TJM 2002.52.15, TJM 2002.52.14. 703 KOVÁCS 2002.b, Kát. 289; SOPRONI 1981, 10. tábla 3-4, 9. tábla 5. 704 KHOLPRATH 1987, 164, 252; MIKLÓS 1991, 100,48. tábla 10, 94, 42.tábla 16; MÉRI 1954, XXXV. Tábla 4; LÁZÁR 1986, 51,2, 4-552, 5. kép 1-4, RADIC - BOJCIC 2004, 187, Pl. 361. 705 TESZ 1970, 583. 706 TESZ 1970, 397. 707 TJM 99.2.323, TJM 99.2.328. 708 KHOLPRATH 1987, 166, Abb. 261; 179, Abb. 312; 182, Abb. 321; TOMKA 2004, 83, 321- 327. ábra, 328-329. ábra; FODOR - KOZÁK 1970-71, 163, 5. kép; LÁZÁR 1986, 41, 53, 6. kép. 1. rajz - 16. század második - 17. század elejéről származó kancsóként meghatározva, bár nyakvonala alapján inkább korsóforma; KALMÁR 1959, LXXIII. tábla; KOVÁCS 2002,b, Kát. 288; KOVÁCS 200l.b, 218, Fig. 9. 1, GERELYES - FELD 1986, 175, 171,9. kép 1, 172, 10. kép 6. 709 HATHÁZI - KOVÁCS 1996; HATHÁZI - KOVÁCS 1997; KOVÁCS 1991; KOVÁCS 2001, c. 710 TESZ 1970, 343.
