Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
113 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA ira támaszkodhattam. A kancsók nyaka tölcséresen kihajló, hasuk domborodó, de előfordulnak vállbán hangsúlyozott típusok is (14. tábla 5). Szájuk összenyomott, ritkábban kerek. Az aljak esetenként kis karimában végződtek, hasonlóan más leletegyüttes kancsóihoz.7" További adatok szükségesek az edényforma korabeli dél-alföldi használatának igazolására, valamint a formai és díszítésbeli jellemzők pontosítására. Az ótemplomi leletegyüttes szürkésfehér színű, homokkal erősen soványított, összenyomott peremtöredéke eredetileg egy kancsóhoz tartozhatott.711 712 Kis mérete ugyan nem teszi lehetővé az edényforma rekonstruálását, de a perem kiképzése - figyelembe véve a korabeli leletanyagok kiöntősre nyomott szájú kan- csótípusait - megerősíteni látszik a felvetést. A formai egyezésen túl az anyag és a díszítés módja is e meghatározást támogatja. A kancsó peremének külső oldalán egymással párhuzamosan körbefutó sekélyen karcolt kettős vonal fut. Ez a díszítőtechnika gyakori a korabeli leletegyüttesek hasonló típusú edényein.713 Az ótemplomi együttes egy másik, világosbarna anyagú, mázatlan, külső felületén vörös színű engobe-bal festett, rácsozott mintájú, nyakvonalán sekélyen karcolt egyenes vonallal díszített edénye, formájában átmenetet képez a korsók és a kanták között (16. tábla 7). Edényarányait tekintve inkább kancsó, esetleg bokály- ként meghatározható. A besorolást nehezíti, hogy az edénynek hiányzik a pereme, így nem tudjuk, szájkiképzése eredetileg milyen lehetett. E részletében a bokály és a kancsó nagyfokú hasonlóságot mutat. A kiszerkesztés és a nyakátmérő nagysága egy szélesebb, kerek, esetleg kiöntősre összenyomott szájformát feltételez. Talán a bokály ellen szól, hogy a nyak, az edénytest arányait figyelembe véve rövidebb, íve kevésbé kifelé tartó. Mindez aligha elégséges bizonyíték a formatípus anyagbeli hiányára vagy éppen annak meglétére. Hasonlóan problematikus a formacsoportba sorolása a Bocskai utcából előkerült, vörös anyagú, homokos soványítású, nyakán egymással párhuzamosan körbefutó, karcolt egyenes vonalakkal és benyomkodott rátéttel díszített edénynek, melynek tipológiai jegyei kancsót valószínűsítenek.714 E típusbesorolást erősíti az edényfül sajátos megformálása; a nyakból induló és a hasra támaszkodó, szögletesre kihúzott rövid szalagfül. Az edény széles, függőleges nyakával, a közép-európai leletegyüttesek Krug-típusú folyadéktároló edényeire emlékeztet, bár azokkal ellentétben, vállvonala kevésbé hangsúlyozott, inkább lekerekített, míg az edénytest és a nyak ívesen kiképzett, törésvonal nélküli.715 Az előkerült töredékek sokfélesége a korszak folyadéktároló edényeinek - korsóinak, kantáinak, kancsóinak - forma-, anyag- és színgazdagságáról, valamint díszítésbeli összetettségéről tanúskodik. Mivel az anyag nem volt elégséges a dí711 KOVÁCS 2002.b, Kát. 288, Kát. 287. - bár nevében korsó; LÁZÁR 1986, 53, 6. kép 1; SZABÓ 1938, 105,482. kép 712 TJM 99.2.116. 713 KOVÁCS 200l.b, 211, Fig. 9. 1; KOVÁCS 2002.b, Kát 288. 714 TJM 2002.52.170. 715 KHOLPRATH 1987, 161, 242-243. kép és 141. típustábla
