Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
Ill „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA korabeli leletek688 és a vásárhelyi anyag is erősít. A vizsgált együttesekben ez a fíiltípus a legjellemzőbb, elterjedtségét bizonyítja, hogy valamennyi anyagszínnel együtt előfordul. A díszítések és az időrendi jelleg összefüggése szempontjából a sávosan festett, a metélt mázas vagy a sárgásfehér engobe alapon írókázott fülek mellett meghatározó, egy a Bocskai utcai anyagból előkerült kalászmintás fültöredék.689 Párhuzama az ónodi anyagból ismert. Ott ez, egy kiöntőcsöves edényfül, a vásárhelyi azonban nincs átfúrva.690 Fontos időrendi adalék még az ún. csecses kiöntőjü fül megléte. A kora újkorban feltűnik ez a fültípus, főként a 17. század végi, 17-18. század fordulójáról származó anyagokból ismert. Példaként említhetjük a törökszentmiklósi691 és a csekefalvai692 edények kiöntőlyukas füleit, melyek időrendjükben, kiképzésükben és anyagukban is pontos párhuzamai a vásárhelyi darabnak. Időrendi jelleggel bír továbbá a fülek készítési technológiája, a fül és az edényoldal átszúrásának szokása. Több töredéken is megfigyelhető volt, hogy a fülek felhelyezése előtt az alsó csatlakozásnál az edényoldalt,693 míg a fülek felső csatlakozása felett, a homyolat és a korsónyak találkozásánál, a nyakat szúrták át.694 Egy esetben a fül beszurkálására is találtam példát,695 amivel a jobb kiégést segítették elő, az edényoldal és fülek alsó részének átszúrásához hasonlóan. A jelenség analógiáját, többek között a 16-17. századi ónodi és szendrői korsófülek között találjuk meg.696 A folyadéktároló edények alja egyenes, többször megfigyelhetőek rajtuk a korongról való levágás nyomaként visszamaradt koncentrikus körök. A fenékperemek általában lekerekítettek, az edényoldalak és az aljak ívben csatlakoztak (8. tábla 17; 20. tábla 4),697 ritkábban tompaszöget zártak. Kivételes amikor az edényaljat plasztikus borda tagolta.698 Egy redukált égetésű, szürkésfekete színű fenéktöredék alsó harmadát - feltehetően már a használat során - lyukkal fúrták át,699 az edény utólagos, drótozással történő megerősítése céljából. A feldolgozott együttesekben, az előkerült edényrészek alapján, két alap-for- macsoportot tudtam meghatározni, illetve további egy főcsoport létét valószínűsíteni. A régészeti együttes korsói szűk szájúak, az edénytest arányaihoz képest 688 KOVÁCS 1991, 174; HATHÁZI - KOVÁCS 1996, 46, 34. kép 7. 689 TJM 2002.52.226. 690 TOMKA 2002, 306, 304, 4. ábra 5. 691 KOVÁCS 1991,356, V. tábla 3. 692 BENKŐ 1992, 66. tábla 10. kép 693 TJM 99.2.497, TJM 99.2.246, TJM 99.2.660. 694 TJM 99.2.312, TJM 99.2.362, TJM 99.2.363, TJM 99.2.314, TJM 99.2.315, TJM 99.2.347, TJM 2002.52.15. 695 TJM 99.2.125. 696 TOMKA 2002, 306. 697 TJM 99.2., TJM 99.2.252, TJM 2002.52.163, TJM 2002.52.185. TJM 2002.52. 4, TJM 2002.52.99. 698 TJM 99.2.251. Tomka Gábor ezt a fenékkiképzést az ónodi és a szendrői anyag értékelése alapján korjelzőnek tartja, elterjedését a 17. századhoz köti (TOMKA 2002, 306). 699 TJM 99.2.212.2.
