Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Intráda
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” INTRÁDA 10 edénytípusok, illetve díszítőtechnikák körének elemzése kapcsán lényeges. Nehezíti a korszak kerámiájának feldolgozását, hogy az emlékanyag gyakran feltöltésből, szórványként kerül felszínre. Kevés a zárt objektumból, pontosan keltezhető leletegyüttes. A 16-18. század kerámiájának egységes tipokronológiája és terminológiája mai napig kidolgozatlan, sokszor lehetetlennek tűnő vállalkozás a leletegyüttesekben keveredő néhány száz év fazekastermékeinek pontos szétválasztása. Adós a kutatás még a regionális sajátosságok korszakot leíró jegyeinek elkülönítésével, a területileg jellemző edénykultúra és díszítőtechnikák körének, a stílusközvetítő szerepek meghatározásával, a vonzáskörzetek, szállítási útvonalak, a kerámián jelentkező interetnikus jegyek pontosításával. A kisebb területi egységekhez kötött, azonos szempontok szerinti, szisztematikus régészeti feldolgozások - melyekre az utóbbi évtizedben egyre több példa akadt - teremthetik meg egy általános, országos szinten egységes terminológia és tipokronológia alapjait. Az így felállított regionális struktúrák nyújthatnak megfelelő támpontot az összehasonlító vizsgálatokhoz. Idővel stíluskritikai alapon válaszolhatók meg bizonyos időrendi kérdések, abból kiindulva, hogy egy adott kor termékeinek felismerhető stílusa van, azaz a forma és a díszítmény kronológiai- lag jellemezhető. Ehhez pontosítani szükséges a díszítőeljárások és edényformák megjelenési idejét és helyét, hiszen a tipológián alapuló időrend önmagában még nem képes a válaszadásra. A korszak kerámiája kapcsán is nem egy példát említhetünk a több száz éven át hagyományozódó díszítőstílusokra vagy bizonyos edénytípusok funkcionális alapú változatlan használatára. Az utóbbi néhány évben lehetőségem nyílt több dél-alföldi, kora újkori kerámiaegyüttes feldolgozására. A tanulmányban két hódmezővásárhelyi - Ótemplom, Bocskai utca - 17. századi leletegyüttes, közel 6000 darab töredékből és alig 50 db egész, vagy részben kiegészített edényből álló anyagának vizsgálati eredményeit összegzem. A tanulmány tárgya a régészeti és néprajzi kerámia összehasonlító elemzése, a stíluskritikai vizsgálat és a kutatás során levont következtetések részletes kifejtése. A nagy mennyiségű és széles spektrumú anyag lehetőséget teremtett számos, a korszak kerámiafeldolgozásában megfogalmazott kérdés boncolgatására, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolatának elemzésére. A kiemelt vizsgálati aspektusnak megfelelően az anyagválasztásnak két fontos szempontja volt. Egyik, hogy a feldolgozandó együttesekben képviseltek legyenek a korszakot jellemző speciális edénytípusok (pl. talpas tálak) mellett, a néprajziként később ismert fazekastermékek (pl. vörös anyagú és redukált égetésű, mázatlan folyadéktárolók, engobbal festett, belül mázas vászonfazekak, írókás díszű tálasedények). Másrészt a terület, ahonnan az ásatási anyagok származnak, néprajzilag jól feltárt és ismert fazekasközpont legyen. A helyi fazekasság eredetének felderítésére tett erőfeszítések, a régészeti és néprajzi kutatási eredmények együttes alkalmazásának sikere, mindezek nélkül aligha vezethetett volna eredményre. Célom elérését segítette volna, ha pontosan dokumentált, jól keltezhető
