Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Intráda
11 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” INTRÁDA ásatási anyagokkal dolgozhatok, de lehetőségeim e téren korlátoztak leginkább. A vizsgálatba vont vásárhelyi anyagok régészeti szempontból nem tekinthetők tipikusan zárt leletegyüttesnek, a feltárások során nem nyílt mód pontos stratigráfiai megfigyelésekre, így a leletegyüttesek időrendi egysége legfőbb csak viszonylagos, szélesebb korhatározást engedélyez. De ilyen régészeti forrásadottság mellett is - bár nehezebben - sikeresen elvégezhető egy vizsgálat, amennyiben annak előterében a tárgyi anyag néprajzi és régészeti összefüggéseinek feltárása áll. A feldolgozás során arra törekedtem, hogy a korabeli agyagművességéről minél teljesebb keresztmetszetet rajzoljak. Mindez egy komplex, régészeti, történeti, néprajzi kutatás lefolytatását célozta. Feladatomnak tekintettem a kora újkori edénymüvesség régészeti szempontú tipokronológiai vizsgálata, a kerámiaanyag regionális és történeti szintű elemzése mellett, a korabeli írott forrásokból, az edénykultúrára vonatkozó információk összegyűjtését. A néprajzi edény-nevezéktan mentén, a régészeti kor tipológiájához igazított komplex szakterminológia kidolgozását, a kora újkori és a népi edénymüvesség összefüggéseinek feltárását. A célkitűzésnek megfelelően elengedhetetlen tisztázni, milyen összetevők mentén jellemezhető egy adott régió edényművessége. Az egyedi sajátosságok feltárása mellett szükséges a korabeli európai kultúrkörrel fennálló kapcsolat felderítése. A különböző történeti stílusrétegek, az évszázadokon át továbbélő edénytípusok megjelenési idejének tanulmányozása, regionális szintű összehasonlító elemzése mind meghatározók e tekintetben. A rövid kutatástörténeti áttekintést követően, a terminológiai alapfogalmak definiálása kapcsán, a történeti források és néprajzi adatok régészeti alkalmazásának lehetőségeit tanulmányozom. A felszínre került leletek részletes tipokronológiai bemutatása a lelőkörülmények leírásával indul, majd edénycsoportok szerinti bontásban részletesen írom le a 17. századi vásárhelyi kerámiát. A feldolgozás valamennyi kategóriában azonos szempontok szerint történt. A technológiai jegyeken és a formai összetevőkön túl, a tárgycsoportokon belüli díszítőtechnikák körének sajátosságait vizsgálom. A helyi készítésű és kereskedelmi úton szállított termékek szétválasztása kapcsán a korabeli árucsere-kapcsolatok elemzésére vállalkozom. A Kárpát-medence agyaglelőhelyeinek adottságait tekintve főként a tűzálló edények (fazekak, lábas serpenyők) dél-alföldi jelenléte alapján igazolható a távolabbi vidékekről, kereskedelmi úton idekerült áruk jelenléte, mely kérdéskörrel külön foglalkozom. A kora újkor fazekaskultúrájának összetettségét érzékeltetendő a korszak kerámiáját nemcsak tipokronológialag, díszítőtechnikailag és a regionális összetevők mentén tanulmányozom, hanem stílustörténetileg, funkcionálisan, társadalmi és szociális meghatározottság alapján is. A vásárhelyi fazekasközpont bemutatása önálló fejezetben kapott helyet, részletezve a központot meghatározó termékprofilt és díszítési eljárásokat, valamint azok időbeli változásait. A régészeti és néprajzi anyag összevetése kapcsán kutatom a vásárhelyiként ismertté vált népi kerámia eredetét, kísérletet teszek annak felderítésére, korai történetének rekonstruálására. Kérdésként vetve fel, bizonyítható-e a korszakban a kerámia helyi i