Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
Mód László Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)01 A 19. század második felében az egész európai kontinensen végigsöprő filoxéravész jelentékeny hatást gyakorolt Magyarország szőlőtermesztésére is, hiszen 1885-re a 625 000 kát. holdnyi területből 350 000 kát. hold pusztult el. A kártevő ellen többféle módszerrel próbáltak meg védekezni, de az egyik legalkalmasabb technikának az immúnis homokba történő telepítés bizonyult. Francia kezdeményezéseket követően Magyarországon jelentős mértékben megnőtt a homoki szőlőterületek nagysága, ami 1897-re elérte a 140 000 kát. holdat. Égető Melinda kutatásai világítottak rá arra, hogy a homoki szőlőkultúra fellendítésében, főként 1890 és 1905 között, fontos szerepet játszott a nagytőke bekapcsolódása, aminek a gyakorlatban bevált módja az volt, hogy a vállalkozó több száz, esetleg több ezer hold kiterjedésű homokföldet vásárolt meg, amelynek egy részét felparcellázta, a fennmaradó területen pedig saját kezelésű szőlőtelepet létesített. A vásárlók új birtokokon tanyát építettek, szőlőt telepítettek, napszámosként vagy szakmányosként pedig művelték a vállalkozó ültetvényeit.02 A homoki szőlőtermesztő társadalom csúcsán a nagytelepek tulajdonosai helyezkedtek el, akik meglehetősen sokszínű csoportot alkottak, mivel akadtak köztük úri birtokosok, földet vásároló kapitalista nagyvállalkozók, feltörekvő parasztok és értelmiségiek is.03 Közéjük tartozott Ormódi Béla is, aki az 1880- as évek végétől óriási szerepet játszott a dél-alföldi térségben a homoki szőlő- és borgazdálkodás kiterjesztésében. Életútjáról04 ugyan nem rendelkezünk bőséges információval, a szőlészet-borászat modernizálásához kapcsolódó 01 A tanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta. 02 Égető Melinda 2006. 43-73. 03 Für Lajos 1983. 48. 04 1831-ben született Miskolcon, 1851-től pedig Szegeden élt haláláig, 1917-ig. 1881-ig Bergernek hívták. Egyik testvére volt Ormódi Vilmos, főrendiházi tag, aki az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatói tisztségét is betöltötte. Ormódi Béla nekrológja illetve a Szegedi Napló hasábjain megjelent gyászjelentések arról tanúskodnak, hogy korának ismert alakja lehetett, aki aktív szerepet vállalt a közéletben is, sőt több gazdasági társulás elnöki tisztét is betöltötte. Alakját a Szegedi Napló a következőképpen örökítette meg: „Gáláns gavallér, egy kihalóban levő típus reprezentálója, akinek lelkiismeretes, hosszú munkásság után megadatott, hogy ne vegyüljön emberi kicsinyességek forgatagába, bölcsek magaslatáról nézzen mindent, innen elégítve ki lelke vágyait." Szegedi Napló 1917. július 10. 4.; Szegedi Napló 1917. július 11. 7. 72 oooooooooooooooo^ooo Zsidók Szeged társadalmában
