Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
Céhek, mesterek, kontárok polgári értelemben vett „iparszabadság", az előjogoktól mentes szabad iparűzés kibontakozásának súlyos akadályát jelentette a céhrendszer tovább éltetése. Geringer 1851-i rendelete már nem engedte meg új céhek alakítását, de a régiek tovább dolgozhattak. A mestereknek be kellett lépniük a céhbe a kívánt föltételek teljesítésével, s a belépést rendi, vallási vagy nemzetiségi okokból nem akadályozhatták. Az osztrák rendszerben a céhek elvben nem korlátozhatták a mesterré válást, viszont mindenféle fejlesztéshez, bővítéshez csak céhtagság esetén adtak engedélyt. Tehát a könnyebbített mesterré válás egyben automatikus céhtagságot föltételezett, utóbbi hiányában alig volt lehetőség szakmai- technológiai előrelépésre. Szabad iparrá csak néhány háziipari ágat minősített az új rendszer. Dobsa János kötelesmester rendelkezett a megfelelő szakképzettséggel, s ez alapján kötélgyártó üzem létesítésére és segédek alkalmazására kért engedélyt. Mivel nem volt tagja a kötelescéhnek, az engedélyt nem adta meg a tanács, míg Krebsz Mihály és Göcz János polgárok újszegedi hajóépítőhely kijelölésére vonatkozó kérelmét támogatta. Igaz, ehhez nem kívántak szakképzettséget, csak szakismeretet, de a hajóépítés nem is tartozott céhbe szervezett szakmákhoz, a kérelmet ipari beruházási szándéknak értékelték. A közgyűlés később megelégedve konstatálta, hogy a Tiszaparton gőzhajózási kikötő, rakodópart, az ártereken hajóépítő műhelyek vannak.21 A kötélgyártás Szeged jellegadó iparága volt. Hagyománya, fontossága miatt a helyi kötélgyártó céh, a vidéki kötélgyártókat nemcsak a szegedi országos vásárokról, hanem a heti vásárokról is ki akarta tiltatni, de ez ellenkezett a megyei (állami] hatóságok fölfogásával, amelyek felügyeleti jogosítványokkal bírtak. Azon szakmákban, melyek nem szerveződtek céhbe (pl. a kádármesterek], lehetővé vált „ a rend fönntartása tekintetéből" társulat alakítása, mely már nem volt céh, de a tanács saját kebeléből „társulati biztost,, nevezett ki ellenőrzésre. A kötélgyártók épp a céhes kötöttségek további fönntartását kérték piacvédelemből.22 Más vége lett a „pékek háborújának”, amely a régi mester-kontár ellentétre emlékeztetett. A szegedi pékek nem akartak társulatba szerveződni (hisz volt céhük], s olyan nagyon fejleszteni sem, de meg akartak szabadulni a konkurenciától. A szegedi pék főcéhmester, Mészáros Pál azt kérte a tanácstól, hogy csak a pékek árulhassanak péksüteményt Szegeden, s perecsütést pedig csak két mesternek, a legidősebbnek és az utána következőnek szabadjon 21 CSML Tan. ir. 2656/1850 22 CSML Tan. ir. 562/1853 20 oooo<xx>o<xx>o<x>ooo<xx> Zsidók Szeged társadalmában
