Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
végezni. Az alapellátás biztonságát szem előtt tartó tanács 1852. decemberében mégis engedélyezte a kontárok, és idegen iparosok árulhatását a város piacán, a rettegett hiány elkerülése és a kellő kínálat biztosítása céljából.23 Kenyérkérdésről kellett dönteni a szó szoros értelmében 1865-ben is, amikor a tanácsülésen szóba hozták, hogy az alacsony gabonaárakhoz képest a kenyér és a pékárú drága. Egész a Helytartótanácsig ment az ügy, ahonnan figyelmeztették a szegedi pékeket, hogy áraikat hozzák összhangba a termeléssel.24 Kettős tanulsága van a fönti eseteknek. Az árakat már nem lehetett a céhes normákhoz igazítani, ami egyébként átlagát tekintve elég magas volt, s ez lehetőséget teremtett a „kontárkodásra", azaz az árversenyre. Másrészt a szegedi pékek azért emelték áraikat, mert a kenyér ezen az emelt áron is elkelt. Vagyis már ők sem viselkedtek „céhmódra", hisz kipróbálták a kereslet-kínálat ármozgató hatását, amibe azonban a hatalom beleavatkozott. Ennek „áldozata” Goldberger Rudolf pék, aki szeretett volna belépni 1850-ben a pékcéhbe. De a tanács azt hozta ki, hogy a törvények értelmében „mesterségeik űzése csupán saját hitsorsú legénységgel engedhető meg”. Nem tudta kellően igazolni a legénykedési és inaskodási idejét sem, így elutasították a kérelmét.25 Nem tiltották a céhalapítást, de egyelőre csak homogén vallási alapon engedélyezték. Geringer ipari rendelete még csak egy év múlva jelenik meg, amely véget vet majd a diszkriminációs céhpraxisnak. Lazuló céh szabályokra utal, hogy a saruvarró céh Móricz Györgyöt ugyanakkor céhbeli mesternek fogadta be remeklés nélkül, amely még előírás volt, de a tanács tudomásul vette.26 Egy másik irat arról tudósít, hogy Goldberger Rudolf helyi lakatostól bírói úton elvették a mesterjogot az árszabás megsértése miatt. Kérdés, ő azonos-e a korábbi pékkel, mert a mostani eset 1859-ben történt, tehát 9 évvel később a céhbelépési fiaskónál. Inkább a névazonosság a valószínű, hisz ennyi idő alatt nem válhat egy pékpraktizáló lakatosmesterré. Pénzbüntetést kellett fizetnie a Steinberger és Társa szegedi kereskedő üzletnek, a vasárnapi záridő meg nem tartása miatt. Más zsidó kereskedőket ( Krebsz, Holczer] viszont az I. osztályú piaci kereskedők közé sorolta a megyei hatóság.27 23 CSMLTan.ir. 4144/1852 24 CSML Tan, ír. 241/1865 25 CSML Tan. ir. 1684/1850 26 CSML Kgy. jkv. 35/1850 27 CSML Tanir. 2983/1859 Zsidók Szeged társadalmában oooo<xx>^<xxx>ooooooo^ 21
