Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
7. Molnár Judit: 1944 - ünnepléstől deportálásig
Szegeden eközben folyt a motozás a gettóban, és az átszállítás a Rókusi pályaudvar közelében található gyűjtő táborba. A Cserzi Mihály utcai téglagyárba június 16-tól kezdődően „újabb és újabb csoportok érkeztek közeli és távolabbi környékekről gyalog, teherautókkal és lovasszekerekkel” csendőrök kíséretében.53 A téglagyár területén - melyet alig két hónappal korábban 2500 személy elhelyezésére tartottak alkalmasnak - közel 9000 szegedi és Szeged környéki zsidót zsúfoltak össze, és tartottak embertelen körülmények között.54 Köztük Löw Immánuelt is. A szegedi polgármesteri hivatalba június 21-én érkezett a Finta Imre csendőr százados55 kézjegyével hitelesített értesítés, hogy a német SS-parancsnokság mely napokra határozta el a „zsidó vonatok" indítását a IV. zónából.56 Ugyanezen a napon rendkívüli minisztertanácsi ülésen egyértelműen elhangzott, hogy a Magyarországról deportáltakat „elgázosítják, majd elégetik". Faragho Gábor, a csendőrség felügyelője tudott a hazai táborok borzalmairól és a gázkamrákról is 1944 júniusában, mégsem a deportálások leállítását javasolta a június 21-i minisztertanácsi ülésen, „hanem a nullával egyenlőnek” vette, „hogy a 20.000 magyar csendőrből pár csendőrrel szemben panaszok merültek fel".57 A két belügyi államtitkár is azt hangsúlyozta az ülésen, hogy milyen „nagy cselekedet" a zsidóktól megszabadulni, hiszen „megindult a vértetűtől megtisztított fa erős, egészséges vérkeringése” - érvelt Endre.58 Sztójay miniszterelnök örömmel nyugtázta, hogy a csendőrségnek „jó a magatartása”, és arra kérte az államtitkárokat, hogy „ezen akciót humánusan” hajtsák végre.59 53 MZsL, DEGOB 3555. jegyzőkönyv. 54 MNL-CsML, Nb. 35/1945 Tóth Béla népbírósági pere 55 Liptay László az V. csendőrkerület nyomozó alosztályának vezetőjét, Finta Imrét vezényelte ki a szegedi gyűjtőtáborba, hogy ellenőrizze a csendőrök tevékenységét. Ehelyett azonban Finta és csendőrnyomozói állandó rettegésben tartották a tábor lakóit. Lásd: ÁBTL, V-20.979 és MZsL, DEGOB, 3555. jegyzőkönyv. Finta tagja volt továbbá annak a hármas bizottságnak, amely a mentesítési kérelmeket bírálta el. Fintát mint népellenes bűnöst 1948. január 28-án távollétében öt évi kényszermunkára ítélte a szegedi népbíróság. Finta amerikai fogságból a kanadai Torontóba emigrált, ahol évtizedeken keresztül két étterem tulajdonosa volt. Finta 1983-ban beperelte az egyik kanadai tévétársaságot [CTV], mivel olyan dokumentumfilmet adtak le a televízióban, melyben Finta 1944-es szegedi tevékenységét negatívan értékelték. 1986 szeptemberében visszavonta a vádat. 1989-ben azonban a kanadai államügyészség vádat emelt Finta Imre ellen. 1990 májusában „megfelelő bizonyítékok hiányában" felmentették. A Kanadai Legfelsőbb Bíróság 1994 márciusában helybenhagyta a korábban meghozott bírói ítéletet. Minderről részletesen lásd Randolph L. Braham: Canada and the Perpetrators of the Holocaust. Holocaust and Genocide Studies, vol. 3.1995. 293-317. 56 MNL-CsML, szegedi polgármesteri iratok, 9535/1944. 57 A magyar Quisling-kormány. Sztójay Döme és társai a népbíróság előtt. Szerkesztette: Karsai László-Molnár Judit Budapest, 1956-os KHT. 2004. 755. 58 Az Endre-Baky-Jaross per, 495. 59 A magyar Quisling-kormány, 756. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 141
