Bäck Manci - Kárász Judit - Liebmann Béla - Müller Milós: A szegedi zsidóság és a fotográfia (Szeged, 2014)
Apró Ferenc: Bäck Manci
Bäck Manci 1891-1989 Fényképészként ismertük meg, de amióta Gömör Béla megszerezte és földolgozta a hagyatékát (Bäck Manci - az elfeledett szegedi fotográfusnő. Bp., 2003), fotóművészként tiszteljük. Tudtunk róla, ám tévesen azt hittük, egy a szegedi fényképészek közül. Lánykori barátnője, Gergelyné Milkó Erzsébet irányított hozzá az 1970-es évek végén. Váltottunk néhány levelet, de akkoriban Moholy-Nagy Lászlóról kérdezgettem. A külföldre induló pályakezdő művész vele fotografáltatta le legjobb munkáit, és csak az üvegnegatívokat vitte magával. Moholy- Nagy fizetség fejében két rajzát ajándékozta neki: az egyik, a Kézimunkázó nő ma is meg van. Akkor (1919) ez nem volt több szokásos gesztusnál, ma pedig a mű értékét nem is lenne könnyű fölbecsülnünk... Igaz, nincs rá szükség, az alkotás a Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti gyűjteményének a rangját emeli... Bäck Manci a Nyitra megyei Vágvecsén született 1891. december 25-én, atyja Bäck József fakereskedő, anyja Singer Berta. A népiskolát 1901-ben végezte el, a család ez év nyarán költözött Szegedre, az apa születési helyére. A kis Manci a hatosztályos állami fölsőbb leányiskolába (a mai Tömörkény Gimnázium elődjébe) járt, 1907-ben végzett. Fönnmaradt bizonyítványa szerint az Arany Károlyné igazgatta Szegedi Nőipariskolába (Engel- ház, Tisza Lajos krt. 58.) iratkozott be. (Gömör, 17. p.) Az épület már nem áll. Fényképezést kezdett tanulni, Budapesten és Bécsben folytatta, de sem a pontos évszámok, sem a mestereinek a neve nem maradt fönn. (Az életrajz kérdőjeleinek az az oka, hogy a kutatómunka csak Bäck Manci lánya, Szekerke Mária /1924-2000/ c. egyetemi tanár, MTA-doktor elhalálozása után indult meg.) A Bécsben, 1913 körül készített táncosnőképek már a művészpálya elejét mutatják. Ekkortájt, a háború kitörése után, 1914 második felében térhetett haza, és 1915 tavaszán nyitotta meg műtermét a Patzauer- házban (ma: Kölcsey utcai 11. sz.). Bäck Mancit jóminőségű munkái révén megismerték a városban: Juhász Gyulával is közeli ismerősi viszonyba került, 1920 végén legkevesebb négy arcképet készített róla. (Ennyi maradt fönn.) Az egyik a Nefelejcs c. kötetébe (1921) került be! A költő kéziratban maradt, be nem fejezett, szó- és sorváltozatokkal tűzdelt bökverset írt a fotográfusáról. (Juhász Gyula Összes Művei. Szerk. Péter László. Versek III. 1926-1934. Sajtó alá rendezte llia Mihály és Péter László. Akadémiai Kiadó, Bp., 1963, 351.) Négy sort emelek ki belőle: Hízelgőn mindent levesz, És kitesz - ugyan ki lehet ez?... Fölvételt vesz arról, kit levesz, A Bäck Manci fényűzése ez! A költő megkezdett, játékos sorai minden bizonnyal 1920 végén vagy 1921 első felében keletkeztek. Erre utal a - talán többszöri - fotózás során kialakult barátságos kapcsolat, mely szülhette a bökverset. Szekerke Lajos 1921 nyarán vette feleségül Bäck Mancit, ezzel (lehet) kapcsolatos a versike szellemesen erotikus sora (Kifelé áll a Szekerke rúdja!). Az 1920-as évek legelejétől akkori, és későbbi ismert személyek rendeltek Bäck Mancinél arcképet: Király-König Péter zeneszerző, Gergely Sándor aktivista szobrász, Erdei Ferenc, Mezei Mária... Talán ezek az életmű
