Bäck Manci - Kárász Judit - Liebmann Béla - Müller Milós: A szegedi zsidóság és a fotográfia (Szeged, 2014)
Szabó Magdolna: Kárász Judit
19 formanyelv eszközeit hordozzák: merész kompozíciók, hangsúlyos fény-árnyék hatások, a döntött, vagy felülnézeti totál felvételek. Számos egyéni, szuggesztív portrét készített társairól merészen újszerű felülnézetben, tetszőleges kivágásban. A dessau-i műteremház, az épület és növendékek azonosulását hangsúlyozó fotói szokatlan perspektivikus látást, erős kompozíciós hatásokat hordoznak, és nem mentesek az érzelmi megközelítéstől sem. Mint akkor sok más fiatal, a művészképzővel párhuzamosan a Kommunistische Studenten Fraktion (Kostufra) tagja lett. Az iskola sokszorosító műhelyeiben politikai röplapokat, választási szórólapokat gyártottak, minek következtében a Bauhaus akkori vezetése több társával együtt kizárta a híres iskolából, s mint külföldit egész Sachsen-Anhalt tartományból. Tanulmányai a Bauhasban 1932-ben végleg megszakadtak. Németországban maradt. Kellő fotográfiai előképzettséggel felszerelkezve 1932-től a berlini DEPHOT (Deutsche Photodienst) képügynökségnél talált munkát. Riportozott, de legtöbbet laborált. Együtt dolgozott itt a később Robert Capa néven világhírűvé lett honfitársával, Friedmann Endrével. Később több Bauhaus-kollégájával szabadfoglalkozású fotográfusként működött Berlinben, Kölnben, Bad Harzburgban. A német fővárosban Dore Barieben alkalmazta reklám- és építészeti fotóstúdiójában. Berlinben ismerkedett meg orvostanhallgató későbbi férjével, akitől hamar elvált, hogy baloldali politikai ténykedése, de főképp származása miatt ne akadályozza a fiatalember karrierjét. Dániai száműzetés A hitleri Németország szorításából 1935-ben végképp menekülni kényszerült fogadott hazájából. Vándorlásainak következő állomása az északi német és lengyel, de jobban a svéd parthoz közel fekvő, Balti-tengeri dán sziget, Bornholm, ahol a német Hans HennyJahnn (1894 -1959) író, orgonaépítő bondegaardi tanyáján talál menedéket. Jahnn feleségével, sógornőjével és gyermekeivel szintén itt vészeli át a háborús éveket. Kárász Judit a családdal egy fedél alatt él, az íróhoz érzelmi szálak fűzik. Jahnn-nal 1934-ben Hamburgban ismerkedett meg egy művészbaráti társaságban. Egy évre rá újra találkoztak Bad Harzburgban, ahol fotósként dolgozott. A kisvárosnyi lakossággal bíró szigetre elvonuló „német" értelmiségiek különös társasága nappal gazdálkodott, lovat, birkát tenyésztett és szénát gyűjtött, esténként az európai irodalomról és zenéről folytatott lázas eszmecserét. Ortutay és Buday instrukciói alapján házigazdájával németre fordította Tamási Áron Szűzmáriás királyfi-ját (1941-ben meg is jelent), és Ortutay a Parasztmesék c. gyűjteményét, melyekből részleteket közölt a Frankfurter Zeitung. A munkából Judit épp úgy kivette a részét, mint a család többi tagja. Abban a történelmi pillanatban ez volt az egyetlen esélye a túlélésre, létfenntartásáért keményen meg kellett küzdenie az ismeretlen környezetben. Városi-polgári neveltetése, törékeny alkata ellenére állatokat gondozott hajnaltól késő estig, a kemény fizikai munkától sem riadt meg. A fényképezést „csupán" saját örömére folytathatta, amikor ideje és a körülmények engedték, de a természet szépsége és a szigeti béke kárpótolta. Ahogy egyik levelében írta: „Tudom, hogy királyként élek magányomban, a világ sok baja csak papírlapokon, nyomdafesték segítségével jár el hozzám (...) ez az első hely, ahol nem kell semmilyen sorompót magamra rakni, olyan lehetek, amilyen vagyok, azt csinálhatom, amit akarok, mindenki szeret és becsül hibáimmal együtt". (...) Kisfilmes Leica gépével - melyet kezdettől fogva használt - korábban is gyakran készített fényképeket tengerről, homokról, felhőkről, állatokról, halászfalukról és óvárosokról, helyi lakosokról és barátokról a Balti-tenger környékén, vagy a német vidéken tett utazásai alkalmával. Bár rendre felvetődött benne a kérdés: „mit lehet ezekkel kezdeni?" - mindenek előtt kiállításokat, könyveket szeretett volna. Ezeket az álmait szőtte tovább dániai felvételeivel. Karnyújtásnyira hevertek tőle a lencsevégre kínálkozó témák: mezők, lovak, legelésző bárányok, meztelen gyerekek, cserzett bőrű halászok, néma vitorlások egekbe nyúló vásznai, felfűzve száradó halak, kiterített hálók sora, a homokpart egyneműségét megtörő árnyékok. A tengerre nyíló végtelen táj szokatlan tér- és fényviszonyait a modern felfogás jegyében tudatos kompozíciós
