Bäck Manci - Kárász Judit - Liebmann Béla - Müller Milós: A szegedi zsidóság és a fotográfia (Szeged, 2014)
Szabó Magdolna: Kárász Judit
20 szerkesztésekkel, a környezet részleteit, a tárgyak anyagszerűségét fény-árnyék-vonal hangsúlyokkal tette időtlenné képein. Dániai fotói a másik kultúrát megközelítő érett viszonyrendszerről, az archaikus táj-ember kapcsolatról, hódolatról, rácsodálkozásról, önértékelésről vallanak. A szigeti halászélet évszázados monotóniáját, egy régiségében megrekedt, a természettel, a tenger, az időjárás szeszélyeivel együtt élő szikár nép korai 20. századának életképeit - famunkást, állattartót, halászcsaládot, hálókötő férfiakat, halszárítással foglalatoskodó asszonyokat - fényképezte. Dániára úgy tekintett ugyan, mint egy „probléma nélküli országira, apályája kezdetén erőteljesen jelentkező szociográfiai érzékenysége e vidéken sem hagyta el. Jóval halála után került nyilvánosságra - más egyéb fotói mellett - az emigrációban készült magával ragadó, egyedül álló szigeti sorozata, mely egy képzett fotográfus hiteles vallomásai a '30-as évek dán vidékéről, egy szigetről és lakóiról. Titokzatos alkata, határozott, rendszeres értékek mentén formálódó személyisége folyton az újabb megismerések felé irányították. Otthagyva Bornholmot és Jahnn-t - akivel később még évekig tartotta a barátságot - az utolsó néhány évet Sonderborgban és Koppenhágában töltötte. Sonderborgban 1940-41-ben ösztöndíjjal egy szövőiskolában tanult, a dán fővárosban művészettörténeti órákat vett, majd éveken át keményen dolgozott, mint kéziszövő. Közben tökéletesítette dán nyelvtudását, felvette a dán állampolgárságot. Nem véletlen tehát, hogy az 1949-es budapesti VIT-találkozóra induló dán küldöttség őt találta meg tolmácsnak. Hazatérés A szabad gondolkodású, tudatosan építkező, független alkotó ígéretes művészkarrierje talán épp azzal szakadt meg, hogy itthoni barátai - köztük Ortutay, Hont Ferenc, Radnóti Fifi - unszolására 1949 decemberében végleg hazatért Magyarországra. Sorsa másképp is alakulhatott volna, de hazatérése pillanatában olyan gyorsan változtak a körülmények a kultúrpolitikában, hogy végül nagy nehezen kapott állást a Múzeumok Országos Központja, majd az Iparművészeti Múzeum fotósaként. A kiváló képzettségű, jó szemű fotós és laboráns évtizedeken át kellő alázattal, mesteri színvonalon fényképezte műtárgyak ezreit. Művészeti albumok tucatjai jelentek meg tárgyfotóival, számtalan képeslaphoz, prospektushoz adta felvételeit. És amikor heti egy alkotói szabadságot szeretett volna, hogy végső soron a művészeti fotografálásnak is élhessen, a múzeumi és társadalmi munka elsődlegességére történő hivatkozással kérelme elutasításra talált. 1960-ban felvételt nyert ugyan a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, de munkahelyi kötöttségei miatt a legnagyobb hazai szakmai szervezet kötelékében sem maradt ideje és lehetősége a kibontakozásra. Származásáról, németországi éveiről, életének legnagyobb iskoláiról, a Bauhausról és a száműzetésről itthon többnyire hallgatott. Barátai, kollégái rendkívül tájékozott, a modern művészetben, európai irodalomban egyaránt jártas, haladó szellemű embernek ismerték, aki szívesen fogadta múzeumi laborjában, vagy Budán, Eszter utcai műtermében a művészet iránt érdeklődőket, alkotókat, tanulni vágyó fiatalokat. A Bauhaus-ban képzett, német fotóügynökségeknél, professzionális műtermekben dolgozó, kemény munkabírású, ambiciózus fényképész végül saját hazájában nem tudta kiteljesíteni pályáját. Reprodukciós múzeumi fotográfiáit leszámítva, fotóművészeti munkásságának termései alig egy évtizedre korlátozódnak: szegedi szociofotói, kollégiumos életképei, a németországi évek ismert Bauhaus- os és berlini fotográfiái, dániai felvételei. Nem tudjuk pontosan, hogy a technikai feltételek, nyersanyag utánpótlás, képkidolgozási lehetőségek hiányában mikor reked meg szenvedélyes dániai fényképezése, ahogy arról sem ismerünk pontos adatot, hogy szétszóródott hagyatékában hány negatív és hány képkocka őrzi kivételes tehetségének lenyomatait. Családja nem volt, egyedül élt, még sem volt magányos, mert rengeteg barát vette körül. Művészete torzó maradt, de soha nem volt elégedetlen sorsával.
