Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

KÉSES MESTERSÉG - „A szögedi papucsnak nincs párja"

A kész papucs díszítése a Papucskészítő Háziipari Szövetkezetben Dörgölő- és simítófák A feleségek hímezték, szalagozták, zsinórozták a papucs fejét, ők árulták a portékát a piacon és a vásárokon. Az ügyes szegedi papucsosok vásárkörzete Arad, Temesvár, Nagykikinda, Zenta, Szabadka, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Hódmezővásárhely, Orosháza, Csongrád, Kalocsa, Szekszárd, Baja országos vásáraira terjedt. Remekbe készült papucsaikkal a szegedi mesterek számos helyi és országos ipari kiállításon arattak sikert. A pillangós fejű, flitterekkel díszített, hímzett szegedi papucsról elismerően írt a sajtó és szépíróink is, köztük Móra Ferenc és Móricz Zsigmond is. A két világháború között az értelmiségi, tisztviselői körökben is divatossá vált a papucs viselése, a polgárasszonyok magyarosnak tartották a hímzett, kézműves portékát. Az újabb vásárlói kör igényeit a mesterek igyekeztek újításokkal kiszolgálni, így terjedt el az 1940-es évektől a japánsarkú (telitalpú) papucs, vagya papucsfej bojtokkal, pompomokkal való díszítése. A Szabadtéri Játékokra ideutazó közönség, az országos iparkiállítások és vásárok látogatói révén a 20. század közepére a szegedi papucs fogalommá vált. 1951-ben a szegedi mesterek a Papucskészítő Kisipari Szövetkezetbe tömörültek, ahol a papucskészítés több mint harminc évig üzemi keretek között folyt. Az egyes munkafogások gépesítésével és a korszerűbb technológiai eljárások - pl. a talp ragasztása - alkalmazásával a hagyományos készítésmód lassan háttérbe szorult. Holdkések A szegedi piacon a közelmúltig kapható termék volt a hímzett bársonyfejű papucs, hagyományos eljárással varrott lábbelit azonban az ezredfordulón már csak egy idős mester készített. A szegedi papucsfajták közül a legrégibb az alacsony sarkú, fekete bársonyfejü, zöld pettyekkel hímzett törökpapucs. Bálint Sándor szerint ezt a papucsfajtát szerb mesterek készítették. Formáját a férfiak és idősebb asszonyok számára készült, sarkatlan csoszapapucs őrizte meg. A díványfejü papucs fejét kárpitozásra használt bársonyból varrták. A magas sarokkal, változatosan díszített