Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Szőlőművelés

határban 56, a felsővárosi határban 44 kisebb-nagyobb kiterjedésű szőlőhegyet tartottak nyilván. A telepítés a 19. század második felében, a gabonakonjunktúra miatt megtorpant. Az 1875-ben, Pancsován megjelent filoxéra vész nagy pusztítást végzett az ország szőlőterületein. Hamarosan kiderült, hogy a homoki szőlőkre a vész ártalmatlan. Azt tartották, hogy „a homok kiszúri a szömit". A kipusztult hegyvidéki szőlők pótlása miatt nagy lendületet kapott a homoki szőlőtelepítés. Ezt a város is segítette: Felsőközpont és Kapitányság vasúti megálló között 40 holdas minta szőlőtelepet létesített. A korszerű fajták a helyes művelés mellett kiváló eredményeket hoztak. A példán fölbátorodva a tehetősebb gazdák egyre nagyobb területen telepítettek szőlőt. A nagy telepítési láz hatására emelkedett a homokos területek értéke és a földbérletek ára. A mintatelepek hozzájárultak a korszerű szőlőművelési eljárások és az új szőlőfajták elterjedéséhez. A hagyományos gyalogszőlő mellett megjelent a karós szőlő, amelyet úri szőlőnek is neveztek. A szőlőtulajdonosok hegygazdaságokat hoztak létre. Alsótanyán a Kászonyihegy gazdasága volt a legrégibb, erről tanúskodik az egykori csőszház melletti fakereszt vésett felirata: „emeltette a Kászoni Gazdaság 1769-1939". Fő feladatuk az őrzés megszervezése - a csőszfogadás - volt. A csőszt az öreggazda házában vagy a csőszházban a gazdák jelenlétében fogadták föl. A föltételeket írásba foglalták. A csőszbért és az egyéb kiadásokat a gazdák szőlőterületük nagysága után arányosan fizették. Bor szívása lopóval