Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Földművelés

Szent Antal táján (június 13.) kezdődött az aratás, mikor a gabona viaszérésben volt, a szem már éppen roppant az ember foga között. Először az árpát, ezt követően a rozsbúzát, végül a tisztabúzát vágták. A kaszára takarót erősítettek. A vágás férfimunka volt. A markot asszonyok, lányok szedték gyári sarlóval vagy faágból vágott kukával. A kévékbe lerakott gabonát rozsszalmából készült kötéllel kötötték be. A bekötött kévéket halhéba hordták, majd keresztekbe rakták. A keresztrakást az alsó papkévével kezdték, melynek fölhajtották a kalászát, hogy ne rothadjon el hordásig. A négy lábban 5-5- kéve volt, ezek tetejére a fölső papot tették, úgy, hogy a kalásza nyugat felé legyen. A papot a fölső kévék köteléhez kötötték, hogy a vihar le ne vigye. Egy keresztben tehát 22 kéve volt. A tarlót fölgereblyézték. A kaparékot kévékbe kötötték és a körösztlukba állították. Hordáskor összefogtak a szomszédok, rokonok, ott kellett lenni a részeseknek is. A behordott gabonát osztagba rakták. Az asztagot (asztagokat) a szérűskertbe rakták. Asztagrakásnál az első kévesornak felgyűrték a kalászát, vagy a kaparékot tették alulra. Két méter magasan kezdték a hajózást. Megrakták a kazal bélését, majd a kévéket kalászukkal kifelé fordítva tetejézték be. A kévéket egymás köteléhez kötötték. A hajazatból körben lelógó 27 kalászokat kihúzgálták. Ahol több termett, ott fajtánként külön asztagot raktak. Egy asztagba több száz kereszt gabonát is rakhattak. Ahol csak egy asztagra való gabona termett, ott a hajazatba a tisztabúzát rakták, hogy cséplésnél ne keveredjen a többi gabonával. A rozsos búzáért a malomban csak rozslisztet adtak. Eia mégis belekerült a vetőmagba a rozs, azt tavasszal - mikor a rozs szára már magasabb volt - hosszú nyélre erősített kaszakéssel levágták, kirozsolták. Cséplés