Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Pásztorélet, állattartás

zeged város határához mintegy 140 ezer kat. hold terület ^^^ tartozott. A határ két elkülönülő - alsóvárosi és felsőváro­si - részre tagolódott. A várostól távolabb eső részek talaja túlnyomórészt homokos. A város lakóinak elsődleges megélhetési forrása évszázadokon keresztül a föld megművelése, a takarmánytermelés és az ezen alapuló állattartás volt. A növekvő számú népesség ellátása érdekében a város az 1850-es években megkezdte a tulajdonában lévő külső legelők - a pusz­ta - haszonbérbe adását. A városi földek bérlői föltörték, műve­lésbe vették az ősgyepet, tanyákat építettek. A 19. század végére Szeged határában sajátos földbérleti rendszer alakult ki, melynek révén a szegényebb lakosok a határ egyre szélesebb körét fogták művelés alá. A 20. század első harmadában Szeged volt a legnagyobb tanyai népességű város. 1930-ban tanyáin 45 ezer ember élt. A gazdálkodást a piaci viszonyokhoz való folyamatos alkalmazko­dás jellemezte. 20 Ennek következtében a 19. század végén a dohánytermesztés egyeduralmát a fűszerpaprika termesztése váltotta fel. A paraszti gazdálkodás fő színterei ma is a tanyák, amelyek között hagyományos termelési módokhoz ragaszkodó, és újító törekvé­sekkel teli családokat egyaránt találunk. Az intenzív kertkultúrák, a fóliás növénytermesztés gazdasági sú­lya az ezredfordulóra vált meghatározóvá. PÁSZTORÉLET, ÁLLATTARTÁS A 19. század második feléig az alföldi pusztákon leginkább külter­jes, legeltető állattartás folyt. Szegednek 1850-ben több mint 70 ezer hold közlegelője volt, amely az alsóvárosi és a felsővárosi pusztára tagolódott. A legelőkön több ezer szarvasmarhát, lovat és juhot legeltettek. Állatfajták szerint jelölték ki a legelőket. Eszerint megkülönböz­tettek baromjárást, csordajárást, ménösjárást, csikójárást és bir­kajárást. Libapásztor

Next

/
Oldalképek
Tartalom