Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)
HALÁSZAT
M Tisza és mellékvizei évszázadokon keresztül bőséges Mm halzsákmányt biztosítottak a környező településeknek. mm A folyószabályozás előtt a medret erek és fokok rend%M I szere kísérte, amely biztosította áradások idején a víz levezetését. Az áradáskor elöntött területek sekélyebb vize kedvezett a halak szaporodásának, így a víz visszavonulásával legendás mennyiségű hal került évről-évre a folyóba. A halászatot a város polgárai kisebb halfogó szerszámokkal, alkalmanként szabadon gyakorolhatták, de a termelékeny nagyhálós halászat regalénak számított. A szegedi kishalászok - a többi Tisza menti település gyakorlatához hasonlóan - nem annyira a folyómedret, inkább az élő Tiszát kísérő tavakat vagy a dögöket, azaz holtágakat halászták. A bőséges zsákmány a halászatból élők sajátos társadalmát hozta létre a 18. századtól. A módosabb halászok, az úgynevezett halászgazdák bérelték a várostól a környékén lévő erek, fokok, tavak halászati jogát, bérletük a 19. század első felétől a Tisza egyes szakaszaira is kiterjedt. A halászgazdák, vagy hsérek, hcsérek szegényebb sorsú, fogadott halászokkal halásztattak, a kifogott zsákmányt pedig értékesítették. A hsérek szervezett nagyüzemmé tették a halászatot, így Szeged a 18. század második felétől a halkereskedelem központja lett. A kifogott, hatalmas mennyiségű halat feldolgozva (hasítva, sózva, szárítva, füstölve) szállították tovább Arad, Temesvár, Lúgos, Zágráb felé. A hal feldolgozásával és a kereskedéssel Felsőváros lakói foglalkoztak. A szegei halhasító tanyák Algyő és Szeged között, a füzes ártéren sorakoztak. A hasítást egy-egy tanyán 15-20 hasítólány végezte, akik először lekaparták a halpénzt, azaz a hal testét borító pikkelyt, majd kivették a belsőséget. A kettévágott halat sózókádba, hordóba, dézsába tették és hagyták, hogy a só alaposan átjárja. A halat ezután karókra feszített zsinórra fűzve, belső oldalukkal kifelé fordítva 6-8 napig szárították. A megszáradt halat gyékénybe csomagolva szállították. A hasítás mellékterméke, a halzsír kiválóan alkalmas volt a lószerszám, lábbeli ápolására. Haltartó bárka a belvárosi híd mellett. 1930-as évek
