Temesváry Ferenc: A Móra Ferenc Múzeum Gyűjteményének militáriái, II. (Szeged, 2013)

Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene (Temesváry Ferenc)

Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

1 Előjáróban szükségesnek látszik utalni arra, hogy e tanulmány írója több mint négy évtizedig volt a Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban MNM) munkatársa, tíz évig az Újkori Osztály vezetője és több évtizeden át a magyarországi fegyvergyűjtemények országos szakfelügyelője. Nyugállományba, mint tudományos főmunkatárs és az 1996 augusztusában és októberében nyílt nemzeti-történetimillenniumi kiállítás koordinátora a kiállítás felállítását követően ment. Ezeknek ismeretében kért fel a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának akkori vezetője, dr. Zombori István, hogy a magyarországi fegyvergyűjtemények múltjáról, fejlődésének főbb állomásairól, helyzetéről, a katalógus készítés megítéléséről, fogadtatásáról, előnyeiről és hátrányairól, kiadásának nehézségeiről és örömeiről írjam le gondolataimat. Abban a reményben tettem eleget a felkérésnek, hogy a nyomunkba lépők tisztább képet kapnak a katalógusok fontosságáról, elhivatottsággal fognak törekedni megtudni, hogy mennyi és milyen értékű fegyver, fegyvernek is minősülő és nem utolsó sorban a militaria körébe sorolható anyag lelhető fel hazánkban, elsősorban múzeumainkban és a fegyvergyűjtők népes táborában. Kifejezetten jelenségekről, helyenként jelentkező emberi mulasztásokról, az ezúttal vizsgált fegyverés kapcsolódó gyűjtemények állapotáról, a raktározás, nyilvántartás, műtárgymozgás, hiánylisták stb. használhatóságáról, műtárgyainkat veszélyeztető tényezőkről szeretném tapasztalataimat megosztani. Az Őshazában és a Kárpát-medence területén folytatott Régészeti ásatások, a magyarok tetteit és szokásait megörökítő történetírók nyomán, ha nem is teljes, de bizonyos elképzeléseink vannak a magyarok gazdagságáról és pompaszeretetéről. A honfoglalást követő Árpád-házi királyaink (1000-1301), az Anjou uralkodók (1308-1395), Zsigmond király (1387-1437), Hunyadi Mátyás (1458-1490) udvarába az írott források nyomán már lényegesen nagyobb betekintést kapunk.

2 Emlékeztetni kell arra a szomorú tényre, hogy az ország műkincseire az egyik legsúlyosabb csapást II. Lajos király (1516-1526) halála mérte, ugyanis az özvegy királyné a mohácsi katasztrófa után magával vitte Pozsonyba, majd Bécsbe a kincstárat is. A török elől menekített, évszádokon át felhalmozódott hatalmas kincsen 1527-ben Mária királyné és öccse, az 1526-ban trónra kerülő Ferdinánd magyar király (1526-1564) megosztozott. A nemesfémből készült értékek jelentős részét Ferdinánd beolvasztatta anyagi gondjainak enyhítése céljából. Halála után a műkincsek egyharmada fia Tiroli Ferdinánd tulajdonába jutott.

3 Szerencsére a gyűjtők jelentős része már hosszú évszázadok óta az általuk becsült értékeket nemcsak összegyűjtötték, rendezték, leírták, hanem sokan közülük közkinccsé is tették. Legyen az katalógus, bibliográfia, vagy a kettő ötvözete, a lényege, hogy a több-kevesebb információt hordozó forrásanyag a nemzet múltját kutatók munkáját hatékonyan segítette. Az emlékanyag egybegyűjtésének fontosságát, megőrzését, bemutatását és leírását alapvető fontosságúnak érezte már Tiroli Ferdinánd (1529-1595), Ferdinánd császár fia is, aki 1556-ban és 1566-ban vezető szerepet vállalt a Szolimán elleni háborúkban. A nagyműveltségű, humanista eszméktől áthatottfőherceg egyike volt a Habsburg család legszimpatikusabb tagjainak. Kanizsán készíttette azt a vértezetet, amelyet az egész világon, mint magyar „ezüst huszárvértezet" megjelöléssel emlegetnek. Az osztozkodásnál az ő hatalmas fegyvergyűjteményébe került a Zrínyi Miklós, (+1566), Báthori István, erdélyi fejedelem (1571-1586), Thury György palotai kapitány (1571 k.-l 586), II. Lajos magyar király nevéhez fűződő fegyverek. 1 Történeti tanulmányok - Studia Historica 5. Szeged, 2002. 513-533. Temesváry Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében. 2 Juhász Lászó, Bécs magyar emlékei (Bécs 1972) c. munkájában a magyar királyok ajándékozási szokásaival magyarázza műkincseink elvándorlását: „így ürült ki pár évtized leforgása alatt Mátyás király budai könyvtára, így jutottak külföldre a híres corvinák. Ez a műkincseink elvándorlásának sajnálatos-, de természetes útja volt." I.m.36. p. 3 Ezen a helyen csak röviden vázolom fel a magyar uralkodók, fejedelmek, főurak gazdag fegyvergyűjteményeit, ugyanis a témát részletesen kifejtettem:Tallózás a bécsi vagyonmegosztás Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárát érintő iratanyagában. In: írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. (Budapest 2002) Megjelenés alatt. Mária királyné által elvitt fegyverekre lásd: Siklóssy László, Műkincseink vándorútja Bécsbe. (Budapest 1919) Az u.n. B leltárban szereplő fegyverekről, köztük török harci jelvényekről, magyar vadászpuskákról és kürtökről lásd : uő. 75 - 85. p. Cl