Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében
ben 1867 tavaszán már bolt és lakás volt kiadó, 1879-ben özy. Eisenstädter Lajosné tulajdonába került, majd az örökösöké lett (T. Knotik 2000,422—423). 1874 nyarától az Oskola u. 19. alatt is birtokoltak házat, amely szintén Eisenstädter özvegyének tulajdonában élte túl a nagy árvizet. A szegedi épületek mellett barátságos vidéki villát is fenntartott a család a közeli Szatymazon. Nyaralójuk építészetében a romantikának és az eklektikának a korszakra jellemző Eisenstädter widow at the time of the Great Flood of Szeged. Apart from houses in the city, the family had a cosy villa in nearby Szatymaz. This summer-house is characterised by a mixture of Romanticism and Eclecticism typical of the age. The sawn pine decorations of that villa (Szatymaz, district II, no. 166) were later copied to be applied on the summer house of Adolf Wagner (Péter 2002). * A vagyonos Eisenstädter család keleties nyaralója Szatymazon az 1910-as évek elején A Szeged kötelében épült nyári regidenáa előtt a báz szolgálói állnak. Korabeli képeslap © Móra Ferenc Múzeum, történeti gyűjtemény The oriental-style holiday home of the wealthy Eisenstädter family. Szatymaz, beginning of the 1910s The summer residence built near Sgeged, with the villa’s attendants in the foreground Archive postcard © Móra Ferenc Museum stílusjegyei keveredtek. Az Eisenstädter-villa (Szatymaz II. ker. 166.) homlokzatának fűrészelt fenyődeszka orna- mensmotívumát később átvették a Wagner Adolf-féle nyaraló homlokzatának díszítésére is (Péter 2002). * A közgazdász végzettségű Eisenstädter Lukács az 1878-ban alapított ellenzéki lapjához, a Szegedi Naplóhoz meghívta az akkor éppen állástalan és szűkölködő Mikszáth Kálmán (1847-1910) hírlapírót, és ezután feleségével együtt életük végéig tartó szoros, meghitt baráti viszonyt ápoltak vele. 1878 őszétől az akkor már elvált Mikszáth rövidebb- hosszabb ideig bizalmas kapcsolatban állt Eisenstädter Irénnel is, „főnöke” testvérével, a későbbi Benkő Gyulánév&l (fi905); ,JMiss Klementinének” Budapestre küldött tréfálkozó és évődő hangvételű levelei fennmaradtak. Mikszáth „Kákay Aranyos” álnéven — 1861-től több magyar politikai és társadalmi röpirat szerzői által is használt és népszerű néven - tudósított a várost 1879-ben romba döntő árvízkatasztrófáról Szegedpusztulása címmel. Rajongása jeléül ezeket az írásokat rendszeresen megküldte a fiatal leánynak. Az Eisenstädter házaspár és Mikszáth bensőséges kapcsolatát mutatja, hogy Eisenstadterné Zsótér Ilona 27. születésnapjának ünnepére (május 4.) az író megszervezte egy album összeállítását a családbarátainak köszöntő soraival. E célból 1879 áprilisában levélben kéri Milkó Isf- dor (1855—1932) szabadkai publicista kollégáját, hogy egy megfelelő mondatot kanyarítson az albumba: „.. .nem vitatkozom afölött, hogy van-e ebben a dologban »sikk« vagy nincs — egy azonban bizonyosnak látszik előttem, hogy ónt nem hagyhatjuk ki —, mert szellemdús lapokra is szükségvan. ’’(Mikszáth 79. levél) Lukács Eisenstädter, an economist by education, offered a position on his opposition daily Szegedi Napló to the then unemployed and poor journalist Kálmán Mikszáth (1847—1910). This was the beginning of a close and lifelong friendship. From the autumn of 1878, Mikszáth, divorced at that time, was also in a friendly relationship with Irén Eisenstädter (fl 905, later the wife of Gyula Benkő), the sister of his “boss”. The letters of Miss Klementine to Mikszáth in Budapest, epistles of a confidential and witty style, have survived. Mikszáth wrote reports about the disastrous flood which ruined the city in 1879, entitled Szeged’s Destruction under the pseudonym “Aranyos Kákay”, a pseudonym shared with other authors of political pamphlets from 1861. As a sign of his devotion, he sent these reports to the young lady. The intimate relationship between the Eisenstädter couple and Mikszáth is indicated by the fact that for Ilona Eisenstädter’s 27* birthday the writer compiled an album with dedications by friends of the family. To that end he asked his journalist colleague from Szabadka, Izidor Milkó (1855—1932) to write a fine contribution to the album: “...I will not argue if it is a fashionable thing or not — one thing, though, seems to be certain: that we cannot leave you out, because we need witty pages (for the album). ” (Mikszáth, letter 79) Lukács Eisenstädter changed his name to Enyedi in 1880 (BM 41214—80, Hornyánszky 1895,64), without doubt borrowing it from his brother-in-law István Jeney of Nagyenyed (1850—1926), chief engineer of the Hungarian State Railways, who married his wife’s sister, Erzsébet Zsótér (1854—1913) in 1875. By 1887 several members of the 96 GIORGIO VASARI 1511-1574
