Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Szabó Tamás: Rejtőző angyal az Enyedi-Zsótér család birtokában és a szegedi múzeum gyűjteményében
A gyászsorozatnak azonban nem volt vége: hat év múlva a legnagyobb fiú, dr. Enyedi (Eisenstädter) Gyula (1870— 1895) minisztériumi fogalmazó 25 évesen, és rá hamarosan Enyedi (Eisenstädter) Olga (1874—1896) — férjével, érsemjéni Szívós Eajos (1864—1896) polgármesterrel egy időben — 22 évesen távozott az élők sorából. Megmagyarázhatatlanul rövid életük és haláluk oka még kutatásra vár, hiszen az Eisenstädter és a Zsótér famíliában mindig bőséges volt a gyermek- áldás, és a megszületett családtagok többsége egészségben érte meg az idős kort. Enyedi Lukácsot 1884-ben négy évre Szeged város tápéi körzetének országgyűlési képviselőjévé választották. Politikusi pályafutásának indulásakor az idős Kossuth Lajos levélben üdvözölte függetlenségi programját, mert Enyedi - legalábbis kezdetben — élesen támadta az Ausztriával megújításra váró vámszövetségi uniót. Enyedi, miután 1888-ban családjával Budapestre költözött, az Egyetértés és a Pesti Napló vezércikkírója lett. A pénzügyminisztérium magas rangú hivatalnokaként (1892-től) s mint miniszteri tanácsos, az ország gazdasága is nyert e rendkívül ambiciózus és tehetséges tisztviselő működésével. 1895-ben került az Agrárbank élére. 1896-ban már kormánypárti programmal jutott újra képviselői mandátumhoz. Közhasznú munkájáért, az állam és az uralkodóház javára tett érdemeiért, valamint feddheteden életmódjáért a ritkán adományozott elismerést, az 1808-ban alapított Upót-rend lovagja címet kapta I. Ferenc József magyar királytól. Az atelier Az immár fővárosi házaspár vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy gyűjtőszenvedélyüknek hódoljanak. Műtárgyvásárlás céljából gyakran megfordultak külföldön; a közeli Bécsen kívül „Németország művészetben híres városai, a fran- czják földje, Spanyolhon templomai, Olaszország rejtett művészi kincsekben gazdag bányái vonzották őket” — írta elsőként és patetikusan, 1901. március 31-én a Szegedi Híradó hasábjain a gyarapodó gyűjteményről Kisteleki Ede (1861—1931) az Enyedi Lukács műkincse című cikkében. „Soha jobban nem éreztem át e tudatot, mint valahányszor Szeged egyik kiváló s tevékeny nagy fiának: Enyedi Lukácsnak otthonát kerestem fel. Soha nem láttam magánlakást, mely a művészet templomának ily hatását keltette volna bennem. S nem láttam még remekművekből álló oly múzeumot, melynek keretében választékos ízlés s összhangot találni tudó szellem a magánlakás kényelmét r barátságát, meghittségét így elhelyezni képes lett volna. Enyedi Lukács 1893 körül (retusáltfényképfelvétel) AZ új magyar képviselőházés a z 1901 -es választásokon győgtes kormánypárti Szabadelvű Párt tagja Fotó: Vasárnapi Újság, Budapest, 49. étf. 11. sz„ 164.o., 1902. március 16. Lukács Enyedi around 1893 (retouchedphoto) Member of the government party ‘the Szabadelvű Párt’, winner of the 1901 elections, Photo: Vasárnapi Újság, Budapest, Vol. 49. Issue 11, Page 164, 16 of March, 1902 investigation, since in both the Eisenstädter and Zsótér families there was always an abundance of children most of whom had good health and lived long lives. Lukács Enyedi was elected Member of Parliament for Szeged’s Tápé district in 1884 and served for four years. At the beginning of his career as a politician, Enyedi’s programme of independence (he had sharply criticised the planned renewal of a customs union with Austria) resulted in a letter of praise from the by then elderly Lajos Kossuth (1802—1894). After Enyedi and his family moved to Budapest in 1888, he worked as a columnist for the daily newspapers Egyetértés and Pesti Napló. From 1892, as high-ranking clerk in the Finance Ministry and advisor to the minister, this highly talented and ambitious official made a significant contribution to the country’s economic development. In 1895 he became head of the Agricultural Bank. In 1896 he was elected MP with a government party programme. In recognition of his efforts for the community, his contributions to the state and the royal dynasty, as well as of his distinguished character, Austrian Emperor and Hungarian King Francis Joseph i made him a Knight of the Leopold Order, established in 1808, a decoration which was rarely awarded. The Atelier The financial conditions of the couple, now living in Budapest, made it possible for them to indulge their passion for collecting art. They often travelled abroad to buy artefacts; apart from nearby Vienna, they were attracted by ‘German citiesfamous for their art, the land of the French, the Churches of Spain, and the treasure- trove of art in Italy’, wrote Ede Kisteleki (1861—1931) full of emotion for the Szegedi Híradó in his article Lukács Enyedi’s Art Treasure, the first written response to the rapidly growing collection: ‘That sensation has never been stronger than during my visits to the home of a great and active son of Szeged, Lukács Enyedi. Never have I seen a private home giving the impression of being a temple of art. I have not seen another museum of masterpieces in which the cosiness and comfort of aprivate home was so combined with exquisite taste. Perhaps it was not only the masterpieces worth thousands hanging on the walls, the statues filling corners, nor the comfortable easy chairs — but the deepfee ling and elevated thin king of the owners which also contributed to that pleasant impression. Few people know in Szeged that they have a friend whose heart throbs in unison with life, and with each movement of the city. [...] Each willfind an open door, a warm handshake in that home, the temple of masterpieces. Lukács Enyedi has been travelling abroad GIORGIO VASARI 1511-1574
