Nyomvonalba zárva. Régészetifeltárások az M43-as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán (Szeged, 2009)
Újkőkori település és kora rézkori objektumok Maroslele-Panaháton
12 M43 2- LELŐHELY Újkőkori település és kora rézkori objektumok Maroslele-Panaháton 2008. augusztus 15. és október 15. között megelőző régészeti feltárást végeztünk az épülő M43-as autóút 2. lelőhelyén. A terület régóta ismert a régészeti kutatás számára. 1963 tavaszán Trogmayer Ottó itt a Körös-kultúra kései fázisát képviselő, ún. Protovinca-fázis teleprészletét tárta fel. A Körös-kultúra népessége, mint az első élelemtermelők, a Dél-Alföldön a Kr. e. 7. évezred végén jelentek meg, és közel egy évezreden keresztül népesítették be a Tisza és bal oldali mellékfolyóinak völgyeit. A lelőhely Maroslelétől északnyugatra kb. 3 km-re, a Tisza-Maros torkolatától 10 km-re északkeletre, a Szárazér és a Porgány-ér összefolyásánál húzódó dűnevonulaton helyezkedik el. A löszhát legmagasabb pontján végzett ásatást Trogmayer Ottó. Az autópálya tervezett nyomvonala ettől mintegy 100 m-re délre, a mélyebben fekvő területeken halad át. A lelőhely valós mérete a korábbi és a jelenlegi ásatás, valamint a terepbejárások és a domborzati viszonyok alapján kb. 15 hektárra tehető, amelyből 29.682 m2-t tártunk fel. A terület vízrajzát, terepfelszínét É-D irányban haladó, egykori vízfolyások medrei szabják meg. Régészeti jelenségek nem csak a magasabban fekvő hátakon, dombokon jelentkeztek, hanem a mélyebb, vízjárta részeken is, ami egyértelműen mutatja, hogy bizonyos időszakokban szárazabb éghajlat uralkodott a térségben. A feltárt 231 régészeti jelenség döntő többsége a középső újkőkor korai időszakára tehető. A középső neolitikum időszakából előkerült leletek egyszeri megtelepedésre utalnak, ami azt jelenti, hogy egy-egy közösség rövid ideig lakott ugyanazon a területen. Ez azzal magyarázható, hogy a földek kimerülése miatt bizonyos időközönként változtatniuk kellett lakóhelyüket. A középső újkőkori objektumok többsége nem a domboldalakon, hanem a kicsit mélyebben fekvő, alacsonyabb területeken helyezkedik el. A kutatás már korán felfigyelt arra a tényre, hogy a Körös-kultúrát követő időszak települései kisebbek, de nagyobb számban fordulnak elő, és főleg a vízparttól távolabb eső, alacsonyabb területeket foglalják el. A kemény, összetömörödött, egykori agyagos öntéstalajban egy felszíni, cölöpszerkezetű épület nyomait sikerült feltárnunk. Az időszak jellemző háztípusa a hosszú, téglalap alaprajzú, földfelszíni ház. Az egykori építményből csak a hosszanti oldalainak az 5-5 cölöplyukát sikerült megtalálni. Ez alapján az épület tájolása ÉNy-DK volt, az uralkodó széliránynak megfelelően. Alapterülete 8 x 5 m, azaz közel 40 m2-es épülettel számolhatunk.
