Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. században (Szeged, 2008)
A területtel foglalkozó irodalom - Kiskunfélegyháza
A szőlő- és gyümölcskultúra is nagy hagyományokkal rendelkezik. Az első szőlőtelepítésre szánt területet 1748-ban osztották fel, melyet később „Belső öreg szőlőknek" neveztek. 1776-ban Galamboson kárpótolták azokat, akiknek a belső szőlőjében a városból kifolyó víz kárt tett. " 1792-ben az „Öreggalambosi szőlők" feletti homokföldeket felosztották és szőlővel telepítették be. A 19. század első felében Alsó- és Felsőgalambos látta el szőlővel és gyümölccsel a város lakosságát. Az 1840-es években indult meg a gabonatermelésre alkalmatlan, apró parcellákon a szőlőtelepítés. 1850. április 29én Selymest is elárverezték. A legkisebb vásárlás 1 lánc, a legnagyobb 4 lánc volt. 1847-ben a Ring család kiosztott homokföldjét telepítették be. Félegyháza szőlőkultúráját ebben az időben a nagyarányú szétaprózottság jellemezte. 12 1 „Félegyháza szőlőt termel a Selymes-, Halesz-, Galambos-, Szabó- és Ringhegyeknek nevezett kertekben, igen kis részletekre osztva egy-egy birtoknak tulajdonát. Ezen megnevezett szőlőskerteken kívül van még az úgynevezett „Közeihegy" 87 holdnyi területtel, melyben az egyes birtokosok tulajdonai még kisebb részekre vannak szaggatva, mint előbbiekben. Ez a város közvetlen közelében feküdvén, eredeti rendeltetésétől eltéríttetett s ma már alig van benne szőlő, hanem inkább a haladó város konyhakertjéül szolgál, melyben a szorgalmas lakosság dús zöldséget, kapás növényeket és gyümölcsöt termel." 12 2 A gyümölcstermesztés helyzetéről a következőt írta: „A szőlőskertek, mint említettük, telve, sőt némely helyen tömve vannak gyümölcsfákkal, s mégsem lehet mondani, hogy a gyümölcskereskedés Félegyházán virágzik. Sőt a legutóbbi évekig teljesen csak a városbeli fogyasztásra szorult." 12 3 A megélhetés alapvető forrása azonban az állattenyésztés volt. A legnagyobb jelentősége a szarvasmarha- és juhtartásnak volt. A közlegelők mind nagyobb arányú föltörése, majd tagosítása miatt az irredemptusok korán kiszorultak a legelők közös használatának jogából. Valószínűleg ennek következménye a baromfitenyésztés nagyarányú fellendülése. Az értékesítést megkönnyítette a vasúti szállítás lehetősége. Szerelemhegyi szerint "... a vasút megteremti a rendszeres kereskedést, mely ma már oly ügyesen s annyi vállalkozással van szervezve, hogy e tekintetben kívánni való nem marad, s a félegyházi csirkések méltán megérdemlik mindszélesebb körben, de leginkább külföldön terjedő jó nevüket." 12 4 A baromfitenyészés jelentősége tovább növekedett, mint már említettük 1926-ban 134 hivatalos baromfikereskedő volt a városban. 12 5 Mártha Zsuzsanna szerint: „Az első világháború után a feldolgozó iparnak különösen Kiskunfélegyháza és Ásotthalom vidéke adott számos hízott libát. Ott egyes családok nemzedékek óta töméses hizlalással a legkiválóbb májú ludakat állították elő". 12 6 Az általunk vizsgált területen, az 1935-ben összeírt baromfiállomány létszáma alapján megállapíthatjuk, hogy a területnagyságot figyelembe véve Kiskunfélegyházán, Kiskunmajsán, Szánkon és Tázláron volt a legjelentősebb a baromfitartás. 1 2 12 0 Bánkiné Molnár Erzsébet 2000. 97. 12 1 Iványosi-Szabó Tibor 1985. 183. 12 2 Szerelemheyi Tivadr 1882.217. 12 3 Szerelemhegyi Tivadar 1882.218. 12 4 Szerelemhegyi Tivadar 1882. 228. 12 5 Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára. Budapest 1926. 674. 12 6 Mártha Zsuzsanna 1978. 363. 12 7 KSH. Új sor. Magyarország állatállománya, gazdasági gépfelszereltsége és gyümölcsfaállománya az 1935. évben. Budapest 1937. 27
